Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

zottak példányai, de a július végén rajzó következd nemzedék korai képviselői sem. Ebben az évben a már ismert nyári és dszi nemzedék is megjelent. A hernyó- és bábállapot együttes időtartama megközelítő pontossággal 5 hét. A rajzások időtartama — leszámítva a nyújtottabb szeptember-októberit — 15-18 nap, tehát igazolt, hogy a faj átfedés nélkül négy nemzedéket hoz létre évente. Nem veszélyeztetett, mert a legelők és a kopár dolomit-sztyepprétek kemizálását eddig még senki nem találta ki. Egyes legeidkön — Márkó, Szentgál — ugyan a legelőterület növelése céljából gépekkel, szervezett cserje- és bokorirtás folyik, de ez a szemlélet és gyakorlat remélhetőleg nem fogja a faj megritkulását okozni. A gyűjtök részérdi azonban némi kíméletet megérdemelnek azok az élőhelyek, ahol kisebb számban tenyészik (Márkó, Bánd, Kabhegy és Barnag). Védett faj. Bakonyi státusza: 3. A Bakonybél főleg 1991 és 1992-ben kerültek elő szembeötlő eltérései, leírásukat azonban a szakirodalomban nem találtam. A törzsalakot hazai példányok képviselik. Rögzített bakonyi lelőhelye: 15 (5.térkép) 1 a 5d 14 88 97 a,b 3a 6b,c 21 92 98 4 a, b, c 13b 25 c,g 95 99 — Colias palaeno (LLNNAEUS, 1758) Mocsári kéneslepke A mérsékelt égöv arktikus és kontinentális klímazónájának teljes szélességében elterjedt alpin-szubalpin faj. Magyarországon nem adottak azok az ökológiai feltételek — magashegységi lápvidékek áfonyás körzetei (Vaccinium sp.) —, amelyek tenyészését biztosíthatnák. A Bükk-hegységben előfordulása bizonyított. Nyugat-Európában olyan tengerszint feletti magasságban is él, amely a Bakony átlagértékeinek határán belül van. A faj igen jól repül, így kóborló egyedeinek felbukkanása nem kizárt. A nyugat-magyarországi Alpokalja területén előfordulása nagyon valószínű, bár európai viszonylatban egyre több, szigetszerűen szóródott élőhelyéről kipusztulását jelentik, s ez az osztrák alpin zónát is érinti. Visszatelepítési kísérleteket folytattak a palaeno-vsd, de csak átmeneti megoldások születtek, s 2-3 év elteltével újra kipusztult. Legtöbb európai populációja védelem alatt áll. 18. Colias erate (ESPER, 1804) Csángó kéneslepke (7. kép) A palearktikus régió keleti részében elterjedt policentrikus faj, amely 1990 folyamán a Kárpát-medence nyugati részét is meghódította, mégpedig igen gyorsan, alig néhány hónap leforgása alatt. Még abban az évben jelezték Karintia területérdi, és októberben már a Vágvölgyében is gyűjtötték. A Bakony területén először a Tapolcai-medencében (1989 ősze), ezt követőén a Balatonfelvidék keleti részén (1990 június) jelentek meg első hírnökei. 1990 júliusától felszaporodott állománya elárasztotta az egész Bakonyt, és kora őszre már a leggyakoribb Co Uas-íaj ként tarthattuk számon. Ebben az évben a faj késő őszig, egészen október közepéig repült, s ezek a példányok már a Bakonyban szaporodott második nemzedék képviselői voltak. Már a nyárközepi rajzás csúcspontján feltűnt, hogy a nőstények száma rendkívül alacsony. A tipikus ké-