Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

2. nem: I p h i c 1 i d e s HÜBNER, 1819 Kardoslepkék 2. Iphiclides podalirius (LINNAEUS, 1758) Kardoslepke (4. kép) Palearktikus, pontusi szubmediterrán elterjedésu faj, melynek nyugat-eurdpai populációi már a század elején fokozatosan gyérültek, s jelen időszakban is egyre több élőhelyéről tűnik el. Hasonldan az eldzd fajhoz, a Bakonyban is mindenütt láthatd. Korai tavaszodáskor elsd nemzedéke már április elején feltűnik. Hegytető-szimpátiája mérsékeltebb — inkább a csúcsok alatt, letöréseknél vitorlázik —, ugyanakkor fokozottabban viráglátogató. Virágzó gyümölcsösökben, kökényen, orgonán rendszeresen előfordul. Nyáron szinte csak a bogáncs fajok virágzata jelenti táplálékát, más növényeken ritkán fordul eld. Tavasszal lényegesen több példánya látható, ez a nemzedéke jávai kisebb méretű a július-augusztusban rajzánál. Melegkedvelő faj, amely Észak-Európából már hiányzik, s a Bakony klímája még enyhe őszön sem nyújt lehetőséget a harmadik nemzedék kinevelésére. Röpte sokkal lazább mint a machaon-é, szárnystruktúrája gyengébb, kevésbé gyors és kitárta, így a madarak állományritkítá tevékenységének sűrűn áldozatul esik. Ezek ellen némi védelmet nyújt a hátsd szárny faroknyúlványának alakja és színezete, mely szem-csáp formájával olykor sikeresen megtéveszti ellenségeit. A faroknyúlványon láthatd gyakori szimmetrikus csonkulás a becsapott madár próbálkozásának eredménye. Nehezen mozgd, szinte tehetetlen hernyója is könnyen hozzáférhető táplálék, bár színével jól beleolvad környezetébe. Ez a természetes gyérülés azonban elhanyagolható a káros emberi beavatkozásokhoz képest. Csonthéjas magvú tápnövényeinek közvetett és közvetlen növényvédelmi kezelése megpecsételi a második generációs fiatal hernyók többségének sorsát. A Balaton-felvidék karsztbokorerdeinek Prunus-Crataegus cserjeszintje kapja a permetanyag felesleget. A szubmediterrán déli lejtőkről — a machaon-hoz hasonlóan — a podalirius is kipusztultnak tekinthető. Fokozottabb hidegérzékenysége folytán a tavaszi nemzedék fejlődési alakjait megtizedelik a kemény telek, a bábállapot végsd stádiumát pedig a késő tavaszi fagyok veszélyeztetik. Gyűjtése még tudományos célokra is kíméletes kell legyen. Elohelyi védelmét nagyban segítené, ha agrártevékenységünk többet bízna a természet utánozhatatlan önszabályozó képességére, a mértéktelen vegyszeralkalmazás helyett. Védett faj, a Vörös Könyvben is szerepel. Bakonyi státusza: 3. Rajzolata és méretei változékonyak, de leírt eltérései a Bakony területéről eddig még nem kerültek elő. A Kárpát-medencében a törzsalaktól eltérd ssp. intermedia alfaj repül, melynek leválasztása az olaszországi (Livorno) törzsalaktól nem teljesen megalapozott. Rögzített bakonyi lelőhelye: 39 (3. térkép) 4 a, b, c 5 a,b 6a,b 9 1 a, b, c 2 b, c 3a,b 22 a, b 25 b, c, g 30 10 a, b 11 a,b 13a 14 32 35 39 43 52 56 58 69 a, b 70 74 a, b 64 65 66 67 77 79 82 85 86 91 94 95 96 97 a, b 99