Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A Bakony nappali-lepke kutatásának múltja és jelene
második generációs tenyészésének fontos bizonyítékát hozta. További két napot töltöttek gyűjtéssel a Bakony más területein is (Tótvázsony, Márkó, Noszlop). 1996 július 20. és augusztus 2. között MARTIN GASCOIGNE-PEES, az oxfordi múzeum külsd munkatársa végzett gyűjtéseket a Bakonyban. Kutatásainak fd célját tenyésztési kísérleteihez szükséges törzsállományok begyűjtése jelentette. Faunisztikailag feljegyzésre érdemes adata, megfigyelése nem volt. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum 1991-ben nyugdíjba vonult igazgatója, TÓTH SÁNDOR, mint zoológus, szintén minden állatcsoportra kiterjesztette gyűjtötevékenységét. A múzeum anyagában található nappali lepkék adatai — amelyek gyűjtései nyomán kerültek besorolásra — a gyújteménykatalógusban szerepelnek. Ennél sokkal közelebb került a lepkékhez nagy szenvedéllyel és hozzáértéssel végzett természetfényképezö munkája során. Jelen kiadványban is meggyőződhetünk tehetségéről, a kísérő képanyag felvételtechnikája önmagáért beszél. A másik vonal, ahol rendszeresen szoros közelségbe került a nappali lepkékkel, az a Folia Bakonyiensis 10 kötete, melynek szerkesztéssel együttjáró megjelentetése nem csekély érdem. Mivel egy korszak zárult le ilyen irányú tevékenységében is, ezen a helyen mondok köszönetet a többi lepkész külső munkatárs nevében is azért, hogy publikációink, mindig kifogástalan szerkesztői tevékenység eredményeképpen az évkönyvekben kiadásra kerültek. Ugyanez a köszönet megilleti a programot elindító Papp Jenőt is, aki a Veszprém megyei Múzeumok Közleményei megjelentetésénél szintén mindig magas szinten tett eleget ezirányú kötelezettségeinek. A krónika teljességéhez tartozik saját szakmai tevékenységem ismertetése. Első gyűjtéseim 1953-ra datálódnak, a helyszín Herend és környékének azóta már múltba merült egykori lepkeparadicsoma. 9 évvel később Papp Jenő a Bakonyi Múzeum akkori muzeológusa adta meg a végső lökést, amiért vele szemben egy életre lekötelezettnek érzem magam. Közel negyven év gyűjtő-kutatómunkájának eredménye ez a könyv, amelynek megírásában is jelentős szerepet játszott bíztatása. A fejezet lezárásával egyidejűleg újra ismételnem kell: képtelenség a hiánytalan krónika megírása. Ha valaki néhány évtized múlva hasonló témát dolgoz fel, a most lezárt fejezet hiányosságainak esetleges pótlásáért már most mondok megelőlegezett köszönetet.