Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A Bakony nappali-lepke kutatásának múltja és jelene
unisztikailag, mind az adatok értékelhetősége tekintetében Nyírő a közösség legsikeresebb személyisége. Szerencsés kezű gyűjtőnek tartják, de ezt nyugodt alapossággal végzett terepmunkájának köszönheti, ami eredményeiben irigylésre méltó módon meg is nyilvánul. Gyűjtött anyaga nem túl nagy példányszámú, de mintaszerűen gondozott, rendszerezett. Anyaga 1995 ó'szén Németh Lajos (Tapolca) birtokába került. Adatait, akármilyen elképesztő hatást váltanak is ki, mindenkor kétséget kizáróan a legmegbízhatóbbnak tartják. Várpalota tágabb környékét kutatta több évtizeden át VESZELOVSZKY ZOLTÁN (1992 szeptemberében hunyt el) és egy köréje csoportosult, változó létszámú, korú és összetételű, többnyire fiatalokból álló kollektíva, a Bordán István Rovargyújtő Szakkör. Sajnálatos, hogy Veszelovszky mindenki által nagyra értékelt gyakorlati tapasztalatait, faunisztikai eredményeit nem publikálta. Munkásságuk eredménye többnyire időszaki kiállításokon volt látható az inotai Művelődési Központban, ahol tevékenységük látványos és ízléses bemutatásában TENCZER KÁROLY, a lepkészettel érintőlegesen kapcsolatba került közművelődési aktivista volt segítségükre. Várpalota környéke és a Keleti-Bakony kutatásába kapcsolódott be a '60-as évek második felében SZEŐKE KÁLMÁN székesfehérvári lepkész, aki időközben elhunyt édesapjával, SZEŐKE LÁSZLÓ-val NYÍRŐ mellett — majd később vele együtt munkacsoportot alkotva — a legtöbbet tette a faunakistáj lepkészeti kutatása érdekében, s ezt publikációs munkája még értékesebbé tette. A csoport 1988-ban közölte keleti-bakonyi munkássága eredményeit (SZEŐKE K.-SZEŐKE L.NYÍRŐ, 1988). Ezt a több mint húsz évet összefoglaló értékelést jelen tanulmány megírásához, mint az egyik legalapvetőbb forrásmunkát vettem figyelembe. BARKÓCZI GYÖRGY faunisztikai adatai Sümegről és környékéről származnak. Régebbi gyűjtései a háborút követően megsemmisültek, s emlékezete szerint csak egy Deilephila nerii (oleander szender) volt abban kiemelkedő adat. Gyűjtőmunkáját 1965-ig, elsősorban fix telepítésű, lámpázásos gyűjtéssel végezte, faunajegyzékét SZŐCS JÓZSEF állattári preparátor tette közzé 1968-ban. Gyűjtéseiből faunisztikai érdekességként a Neptis aceris-t (kis fehérsávos lepke) és az Everes decolorata-t (fakó boglárka) kell megemlítenünk. Időben jóval később a veszprémi lepkészek körét bővítette KARTAL BÉLA a rendelőintézet igazgató-főorvosa. Nem csekély mértékben a már említett Tallós Pál hatására, lepkészeti ismereteit 1954-től a Rovartani Társaság tagjaként gyarapította. Pápán elkezdett bakonyi gyűjtéseit csak 1982-től újíthatta fel, amikor családjával Veszprémbe költözött. Kutatómunkája a Keleti-Bakonyt kivéve a tájegység csaknem minden részét érinti, bár súlyozottan a Balatonfelvidék, az Északi- és a Déli-Bakony határterületeit és Pápa tágabb környékét ismerhetjük meg munkássága nyomán. Közepes példányszámú, de magas szinten preparált, kifogástalan állatokat őriz magángyűjteményében, jelentős fajszámban. Adatai és egyéb ismeretei régen megérettek a közlésre. BALÁZSHÁZI LÁSZLÓ és GERE GÉZA budapesti lepkészek a '90-es évek elején gyűjtöttek először a Bakonyban, a hárskúti Borzás-hegy környékén. A későbbi években Gere Géza többször is megfordult a Márkó és Veszprém között húzódó egykori gyakorlótereken faunisztikai kutatás céljából. Az 1970-es évek közepétől a nappali és az általános lepkészeti kutatást a Bakony teljes területén egy generációváltás jellemzi. Bár a régi kutatók nem csukták össze hálójukat, mégis egy friss, ambiciózus, s bizony jobb anyagi, technikai és irodalmi háttérlehetőségekkel megáldott nemzedék vette górcső alá a Bakony még feltáratlan területeit. Ugyanezen időszakra esik egy másik, entomológiailag tágabb szóródású rovarászcsoport kialakulása. Ez utóbbi egy igen egészséges szemléletű rovarászcentrumot alakított ki a Pécselyi-medencében, a vászolyi Öreg-hegyen. Az „alapkőletétel" nem lepkész nevéhez fűződik,
