Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

kus bélyegekkel, ésszerű logikai sort konstruálva, az újabbkori lepidopterológia gyakran erőltetett szét- és leválasztási gyakorlatát kerülve állította fel a nemet. A SZABÓ (1956), valamint KOVÁCS (1953, 1956) által alkalmazott nomenklatúrát (a már tárgyalt thersites kivétel) veszem át munkámban. 117. Lysandra dorylas (SCHIFFERMÜLLER, 1775) Mezei boglárka (syn.: hylas ESR, argester BGSTR.) Pontomediterrán, subeuryök faj, amely elsősorban a mérsékelten meleg klímájú, mésztartalmú talajokon kialakult réteken, nem egyszer ruderáliákon repül. A Bakonyban is sokfelé előfordul, helyenként gyakori. Első nemzedéke a melegebb déli területeken, korai tavaszodás után már május első felében megjelenik. Az Északi-Bakony ban akár két hetes eltolódással is repülhet. Rajzása június végéig tart. Július közepén már újra megjelenik, s ez a generáció hosszan repül, hímjei még szeptember elején is feltünedeznek. Nőstényei egész életük során passzívak, jelenlétükre a hím keresd röpte vezeti rá a gyújtót. Viselkedésmódjában némi rendhagyd vonás figyelhető meg. Hímje agresszív! Több esetben meggyőződhettem, hogy saját fajának hímjével képes percekig tülekedni a földön, fejjel lökdösik egymást, szárnycsapásokkal ütve igyekeznek a másikat megfutamodásra késztetni, miközben a közeli fűszálon ülő nőstény nyugodtan fogadhatja egy harmadik hím közeledtét. Volt rá eset, mikor nőstényt nem láttam a közelben, s a hímek arra sem reagáltak, hogy néhány arasznyi távolságból néztem végig a látványos jelenetet. Gyakran együtt repül a szintén területbirtokló L. alciphron-r\<ú (ibolyás tűzlepke), melyet több dorylas hím közösen üldöz. Ehhez partnerként csatlakozik a P. icarus és a L. bellargus hímje is. A dorylas-t ilyen sebességgel repülni egyetlen más esetben sem láttam, mint az erős szárny izomzatú és ugyancsak gyorsröptű alciphron üldözése közben. Az említett hímek azonban nem kötődnek hosszabb iddn át a területhez, s végül a mindig visszatérő alciphron marad a terület birtoklója. Évtizedek óta állandó gyakorisággal lép fel, élőhelyeinek fekvése miatt a környezetkárosító hatásoktól jórészt mentesül. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. Törzsalakját a Bécsi-medencéből írták le, ettől a bakonyi populáció sem különbözik. Hímjeinek rajzolatelemei felül nem, fonákon ritkán variálnak. Az ocellarendszer is csak kissé változó. Nőstényein ritkán, de előfordul a csillogó, kiterjedtebb kék középtér a szárnytőtől a szegély felé. Az ilyen alakoknak legfejlettebb anomáliája az ab. metallica, amelynek néhány példánya a Bakonyban tenyésző nyáreleji nemzedékből került elő (Bánd, Hárskút). Rögzített bakonyi lelőhelye: 31 (39. térkép) 1 a, b, c 11 a, b 22 a 46 67 3a,b 12 25 c,g 47 68 4 a, b, c 13a 26 55 74 a,b 5 b, c, d 14 28 57 b 92 6c 18 a 35 60 97 a,b 10 a, b 19b 42 a 66 98 118. Lysandra coridon (PODA, 1761) Ezüstkék boglárka (syn.: corydon DEN. ET SCHLFF.) Nyugatpalearktikus, pontusi, szubmediterrán, néhol tömegesen repüld, erősen mészkedvelő faj. A Bakony szárazabb, délies kitettségű lejtősztyepprétjein, legelőin mindenütt megtalálhatjuk.