Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

Természetföldrajzi áttekintés - Állatföldrajzi tájbeosztás

vagináid) és a gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare). A déli fekvésű sztyepprét társulások növényzete a Balaton-felvidék száraz rétjeivel megegyezd. Ahol a talajszerkezet lehetővé teszi fás állomány kialakulását, ott a Cotino-Quercetum társulás alakult ki, amelynek aljnövényzetében a szubmediterrán bokros koronafürt (Coronilla emerus) is jelen van. Az északi dolomitlejtőkön gyengén fejlődött karsztbükköst találunk, melyben virágos kdris, hárs és berkenye elegyedik a névadó bükkel (Fago-Ornetum). A társulás jellemző faja a fehér sás (Carex alba), valamint két reliktumfaj, a cifra nádtippan (Calamagrostis varia) és a lila csenkesz (Festuca amethystina). Az állatföldrajzi tájfelosztást nappali lepkéink közül PAPP (1968) egyetlen fajjal sem igazolja. Ennek oka a fauna hiányos ismerete volt. A Keszthelyen mintegy 3 évtizeddel ezelőtt indított és több éven át működő fénycsapda anyagából viszont előkerültek olyan fajok, amelyek az atlantikus hatás jelenlétét igazolják (Acronicta alni, az éger bagolylepkéje). A fentiekben vázolt állat- és növényföldrajzi jellemzést csak kivonatosnak szántam, annak ellenére, hogy a Bakony domborzati és klímaviszonyai, növényzete szervesen összefüggnek a nappali lepkék elterjedésével, lokalitásukkal és — jelentős hányaduk esetében — veszélyeztetettségük mértékével.