Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Callophrys nem felállítása a rubi és az avis számára. Ez a két európai faj ugyanúgy levált a nemzetség többi fajától, mint a betulae és a quercus. A további 6 faj — ífícis (ESPER, 1779), /yncews (ESPER, 1777), acaciae (FABRICIUS, 1787), pruni (LINNAEUS, 1785), w-album (KNOCH, 1782) és a mediterrán esculi (HÜBNER, 1804) — viszont a taxonómusok bontásvariációinak sokaságán esett át. Az új nemek felállításának alapjai olyannyira szerteágazók, hogy azok töredékének megalapozottsága elegendő lenne legalább 4 új nem felállításához. 1980-at követően azonos időszakban volt fellelhető a Nordmannia (TUTT, 1907) a Fixsenia, a Strymonidia (TUTT, 1808) és a Satyrium (SCUDDER, 1876) genusok használata a szakirodalomban ... és tegyük hozzá, akik ezt kritika nélkül átvették, mindig azt a generikus bontást tartották a leglényegesebbnek, amit éppen aktuális közleményükben követtek (HENRIKSEN-KREUTZER, 1982; DEVARENNE, 1983; WEIDEMANN, 1988; BÁLINT, 1991b) A fentebb említett fajok generikus szétválasztását, az ötletszerűen váltogatott genus, illetve subgenus nevek bevezetését és alkalmazását teljesen indokolatlannak tartom. A Hübner által felállított Strymon név megítélésem szerint nomenklatúrái kifogás alá nem esik. 84. Strymon lynceus (ESPER, 1777) Kökénylepke (syn.: spini SCHIFF., spini FABR.) Euroszibériai faj, amelyet a taxonómusok a fajnévhasználat elsödlegességi kérdéseit taglalva ugyancsak nem kíméltek. Schiffermüller és Fabricius egyaránt a spini nevet adták a fajnak, azonban míg Fabricius kifogástalan leírást mellékelt tanulmányában, addig az előbbi ezen követelményeknek nem felelt meg, a név érvénytelen. Fabricius-szal szemben pedig Esper élvez prioritást lynceus-ável, mert nem állja meg a helyét az a kizárd ok, hogy elnevezése előbb illetett meg egy ibériai alfajt, mint annak törzsalakját. A lynceus, mint alfaji név preokkupált szinonim, s fennmaradása csak abban az esetben lehetett volna érvényes, ha Schiffermüller spini-je érvényes junior szinonim. Megjegyzendő, hogy a faj ezen az elemzésen már túlesett, s korábbi használatát felesleges volt érvényteleníteni. A kökénylepke a Bakonyban június közepe táján jelenik meg, s rajzása alig több mint 3 hétig tart. Általánosan elterjedt, de nem gyakori. Hasonlóan a nem többi fajához, mire aktivitásának tetőpontjára ér, kopottá, sérültté válik. A gyalogbodza (Sambucus ebulus) és a kakukkfű (Thymus sp. ) virágzatán táplálkozik, s szárnyait ilyenkor mindig zárva tartja. Ez is oka annak, hogy míg fonákja ép marad, szárnyfelszíne néhány nap alatt ledörzsölődik. A Bakonyban sohasem tartozott a gyakori csücsköslepkék közé, holott az irodalom neme leggyakoribb fajának tarja (SZABÓ, 1956). Az elmúlt másfél évtized során gyérülése nem állt meg, s ez a folyamat elsősorban a Balaton-felvidéken vált szembetűnővé. Nem védett. Bakonyi státusza: 3. Eltérései kevésszámúak, csak a fonák rajzolatképe változik, s ezek a Bakonybél sem ismertek. Rögzített bakonyi lelőhelye: 24 (25. térkép) lb 2b,c 3b 4a 9 12 13 a 14 18 22 a 25 c,f 30 43 56 58 42 a,b 69 b 79 82 85 86 91 92 97 a,b