Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
év júliusában egyes helyeken (Pécselyi-medence, Szentgáli-hegyek, Kab-hegy stb.) példátlan tömegben repült. A rendkívüli szaporulat hatása, ha mérsékeltebben is, az egész Bakony területén érzékelhető volt. Nagyobb népessége lépett fel 1963-ban (Balaton-felvidék), 1975-ben (Herend, Városlöd, Ajka-Bakonygyepes térsége) és 1992-ben a Veszprém-Devecseri-ároktól északra a peremvidék száraz tölgyeseinek több pontján. Más években csak július-augusztus fordulóján lehetett látni gyérszámú repülését, s az aktív példányok ekkorra már többnyire lerepültek. Ugyanakkor még októberi repülésére is van adat (Herend, 1978). A faj gyakorisági viszonyait és veszélyeztetettségét nehéz megítélni. A quercus ugyanis éveken át alig látható, nagy területeken egyetlen példánya sem mutatkozik, máskor Bakonyszerte gyakori. Ahol kedvezd életteret talál, szinte kavargó tömege rajzik az erddk szélein és a lombkoronaszintben is. Nem védett. Bakonyi státusza: 5 (4). A Kárpát-medencében repüld quercus az angliai törzsalaktól nem tér el. Közepesen változékony faj, hímjének habitusa állandóbb. Legismertebb aberrációja az ab. flavimaculatus, amelynek elsd szárnyán felül, 1-3 narancsszínű folt tűnik fel. 3. nem: C a 1 1 o p h r y s BILLBERG, 1820 Zöldfonákú boglárkák 83. Callophrys rubi (LINNAEUS, 1758) Zöldfonákú lepke Transzpalearktikus elterjedésű, többközpontú faunakomponens. A Bakony területén mindenütt előfordul, a legkorábban megjelend Lycaenidae-k egyike. Egynemzedékű fajként említi az irodalom, de néhány nagyobb összefoglaló munka (HIGGINS, 1970 és BUSTILLO-RUBIO, 1974) egy második nemzedéket is valószínűsít, s ennek kifejlődését július-augusztusra teszi. A Bakonyból még nem kerültek elő augusztusi példányok, viszont júniusban és ritkább esetekben júliusban is találkozhatunk olyan állapotú egyedekkel, amelyek nem lehetnek a tavaszi nemzedék kései példányai. Ez egy teljes értékű generáció, amelyek a legkorábban megjelenő április eleji rubi-k utódai. A májusi kelésű egyedek szaporulata bizonnyal követi a szokványos fejlődésmenetet. Tág ökológiai valenciájú faj és a teljesen fátlan, nyílt rétek kivételével mindenütt találkozhatunk vele; polifág faj. Erdőszegélyeken, s azok ligetes-cserjés bokrai között repül. Nem társas faj, egy-egy bokrot egy rubi birtokol, s ha netán valahol 3-4 példány együttesen van jelen, akkor bizonyosra vehető, hogy ott frissen kelt nősténye ül a levélzeten. A '60-as évek második felétől állománya egyenletesen gyérül és az utóbbi néhány évben határozottan megritkult. Visszaszorulását a fokozódd vegyszeralkalmazás következményeképp leginkább a kultúrterületek közelében lehet érzékelni. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. A nevezéktani törzsalak Svédországban repül, ettől a hazai rubi sem különbözik. Csak a fonákon vannak olyan rajzolati elemek, amelyeknek variációja lehetséges. Ez a hátsó szárnyon lefutó fehéres foltsor részleges, ritkábban teljes redukcidjában ki is merül. Az utóbbi, az ab. immaculata a Bakonyból is előkerült. 4. nem: Strymon HÜBNER, (1818) Csücsköslepkék Az 5 hazai S try mon-fajt magába foglaló nemet — hasonlóan a generikus felbontást, széttördelést átélő többi boglárkalepke csoporthoz—jelentős változások érték. Fél évszázaddal ezelőtt mind a tíz európai Theclini-ïa] a Thecla genusnév alá volt besorolva. Ez a felállás természetesen nem volt tartható. Egyetlen pillanatig sem volt vita tárgya a
