Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

Természetföldrajzi áttekintés - Állatföldrajzi tájbeosztás

helyein repülő népességtől. Mi igazolja tehát az Északi-Bakony önállóságát, ha ehhez a nappali lepkék családsorozatát kívánjuk felhasználni? Fentiekből egyértelműen adódik a válasz: azoknak a xerophil és mezoxerophil melegkedveld fajoknak a hiánya, amelyek a határvonaltól északra egyáltalán nem fordulnak eld, vagy tenyészésük egy-két előkerült példány ellenére kizárt, vagy gyérszámú népességük csak az átmeneti zóna faunájából mutatható ki (pl. Lysandra bellargus, Strymon lynceus, Brenthis hecate, Euphydryas aurinia, stb.). Ezeknek a fajoknak az elterjedése a déli peremvonulat inszolációnak fokozottabban kitett lejtőin véget ér. Kérdéses az Euphydryas aurinia jelzőértéke, amelynek terjeszkedése jelenleg is tart. Említeni kell még a természetföldrajzilag elkülönített, a Bakonyaljához sorolt fenyőfői ősfenyvest és környékét. A reliktumjellegű erdeifenyves homoktalajon kialakult aljnövényzete több psammophil rovarfaj élőhelye, amelyeket a kipusztulás veszélye fenyeget a bauxit-kitermelés felszínromboló tevékenysége következtében. A terület olyan ritkaságokkal járult a Bakony faunaképéhez, mint a Maniola lupinus, Hipparchia (Eumenis) statilinus és a Colias myrmidone. Ezeknek a fajoknak színezőélemként való felhasználása nem lenne szerencsés. A területet véleményem szerint a természetföldrajzi tájbeosztás alapján helytállóbb Bakonyon kívüli mikrotájegységnek tekinteni, s ennek státuszát a jövőben állatföldrajzi szempontból is szükségesnek tartom felülvizsgálni. Visszatérve a konkrétan Északi-Bakonynak tekinthető kistájcsoportra, az előbbiekből úgy tűnhet, hogy a lehatárolást éppen bizonyos nappali lepke fajok hiánya igazolja. PAPP (1968) 39 színező állatfaj tenyészésével igazolta elméletének helyességét, s ezen az sem ront, hogy az általa említett 5 Rhopalocera faj ezt kevéssé támasztja alá. A kistájcsoport önállóságát a következőkben egy igen rövidre fogott florisztikai áttekintés is megerősíti. A Bakony északi és magasabban fekvő területeinek flóraképét szubatlanti, alpin-balkáni, alpin-szubalpin és illír-szubmediterrán fldraelemek színezik. A szorosan vett alpin jellegű fajok közül csak a cifra kankalin (Primula auricula hungarica) és a havasi hagyma (Allium victorialis) fordul eld. Mindkettő a Hárskúttól délre húzódd Esztergáli-völgy jégkorszaki reliktumfaja. Megtalálható továbbá a cifra nádtippan (Calamagrostis varia), amely szintén ennek a meglepően hűvös klímájú völgynek a jellegzetes növénye. A rozsnokképű árvalányhaj (Stipa bromoides) kizárólagos hazai élőhelye a Kőris-hegy pálházai lejtője. Más ritka növényfajok: bajuszvirág (Epipogium aphyllum), lapos korpafű (Lycopodium complanatum), boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus), montán jellegű tárnics-fajok (Gentiana spp.). Ugyanígy a szelekció helyességét igazolja számos Heterocera (éjjeli lepkék), melyek közül több montán-szubalpin fajt fogott a Rézbányai L. által üzemeltetett fénycsapdahálózat (Somhegypuszta, Ráktanya), de ezek az adatok a felosztás idején még nem voltak ismertek. A felosztás igazolást nyert a Coleoptera-k néhány adata alapján is. Keleti-Bakony Zoogeográfiai felosztás szerint Keleti-Bakonynak a Cuha-patak völgyétől keletre eső terület tekintjük, amelyet a Vértes irányából a Móri-árok, délen pedig a Veszprém-Várpalotai-törésvonal határol. AMagas-Bakonynál alacsonyabb átlagos tengerszint feletti magasság, s közel 100 mm-rel szegényebb évi csapadékmennyiség jellemzi, amely egész élővilágára kihat. A bükkösök már csak a magasabb fekvésű, északi kitettségű területeken találhatók, erdeinek tetemes részét cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek alkotják. Ez annak ellenére alakult így, hogy egyes jelentősebb kiemelkedései (Öreg Futóné, Kis Futóné 576, ill. 556 m.) bakonyi viszonylatban tekintélyes magasságúak, viszont a rajtuk található sziklafüves lejtősztyeppek, molyhos tölgyesek már a karsztbokorerddk világát idézik. Faunájuk is mentes a montán és szubmontán elemek jó részétől. Ami az Északi-Bakonynál még átmeneti zóna, az itt meghaló