Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

A Déli-Bakonyban és a keleti területeken általában ritka vagy teljesen hiányzik. A KeletiBakonyból csak Kincsesbányán jegyezték fel eló'fordulását. Az Északi-Bakonyban már gyakoribb, a számára kedvezd életfeltételek több helyen adottak. Tömeges fellépését csak a szentgáli Tűzköves-hegy alatt húzódó Savó-völgyben figyeltem meg, de példányszáma az utóbbi évek csapadékszegény időszakában itt is lecsökkent. Június elsd napjaitól július közepéig repül, csak nőstényei érik meg a hénap végét. A Melitaea-genus fajai között a diamina esetében a legszembetűnőbb a ritkulás. Ez a folyamat a talajfelszín vízháztartásának romlása következtében indult meg, s várhatóan tovább folytatódik. Néhány helyről, a számos más fajt is érintő patakszabályozási munkálatok, a fogyó árterületek okozzák eltűnését. A Vörös Könyvjegyzéke nem tartalmazza. Bakonyi státusza: 3. A bakonyi diamina nem tér el a törzsalaktól, melyet Augsburg környéki példányok alapján írtak le. Rögzített bakonyi lelőhelye: 22 (18. térkép) la,b, c 5 a, b 41 52 67 79 2 a, c 11b 42 b, c 57 b, c 69 b 92 3a,b 12 43 58 74 a, b 4 a, b 25 b, c 51a, b 59 76 10. nem: I s s o r i a HÜBNER, 1819 Vándor gyöngyházlepkék Az Argynninae alcsalád (gyöngyházlepkék) generikus kérdései évtizedek dta nem tisztázottak, az alá- és fölérendeltségi viszonyokat mindig más bélyegek alapján állapították meg. Számos esetben a fajok fej- és teststruktúrájának vizsgálataira, s az ott talált különbségekre hivatkozva állítottak fel nemeket, vagy alnemeket. Olykor a sejtnyitottság, máskor a hímek illatcsíkja volt az elkülönítés alapja. A bonyolult és állandóan változó generoszisztematika alkalmazása nem vált az alcsaládon belüli tájékozódás javára. A meglehetősen különálló Issoria genus-t leszámítva, a másik 4 nem alnemként való szerepeltetése is elegendő lenne. Azonban ehhez figyelembe kellene vennem a határainkon túl előforduló fajok besorolását is, így azokat továbbra is nemekként kezelem. Nem találtam viszont kelld indokot az Argyronome HÜBNER, 1819 és a Pandoriana WARREN, 1942 nemek alkalmazására. Ezeket azArgynnis genus-ban hagytam. Mindkét nem felállítását ivarszervi sajátosságok alapján indokolták, s ezeknek döntd súlyát kétségbe vonom, miután kongenerikus helyzetüket alátámasztó bélyegek lényegesen nagyobb számban mutathatók ki (rajzolatelemek, szárny struktúra, erezetfelépítés stb.). A Mesoacidalia TH. REUSS nemet a még gyengébb lábakon álló sejtrendszeri differenciákra hivatkozva vezették be, az előbbihez hasonlóan ezt a leválasztást is feleslegesnek tartom. Ezért a nemzetséget a Fabriciana nemhez soroltam, melynek egységes különállása nyilvánvaló, s leválasztása megalapozott. 67. Issoria lathonia (LINNAEUS, 1758) Közönséges gyöngyházlepke Holomediterrán eredetű vándorlepke faj, amelynek elsd, délről érkezett példányai már április közepén megjelennek. Tömegesen sehol sem repül, de mindenütt találkozhatunk vele. Igen erőteljes röptű, éber állat. Szívesen tartézkodik földutakon, ahol nyitott szárnyakkal ülve biztosítja melegfelvételét. Virágokon ritkán fordul eld, akkor is inkább csak a nőstény.