Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A fajok ismertetése
34. kép: Zöld gyík (Lacerta viridis viridis) (Fotó: Szabó István) Photo 34: Smaragdeidechse (Lacerta viridis viridis). (Aufnahme: I. Szabó) 04.17., T - Fenyőfő, ősfenyves: 1971.10.06., B; 1973.07.21., Szi-I - Gerence-völgy (Bakonykoppány): 1959., Agócsy P. - Gerence-völgy, Huszárokelőpuszta (Ugod): 1959, Sz - Gic: 1975.05.08., Szi; 1975.08. 18-, I-Szi - Hajagos és Köveshegy (Diszel): 1966.04.20., K - Hegyesd: 1976.06.29., Szi-I - Hódos-érvölgy: 1943 (FEJÉRVÁRY-LÁNGH 1943) - Iharkút: 1965, Sz - Káptalanfüred: 1980.07.06., I - Kiserdőtető: 1977.07.25., T; 1984.07.07., T - Kisszépalmapuszta: 1965, Sz; 1972.09.05., B - Monostorapáti, halastó környéke: 1976, I - Nagymező (Balatonfüred): 1975.08.03., T - Németbánya: 1964, Sz - Rezi, várhegy: 1951.04.08., K; 1955.05.15., K - Sajkod: 1976.08.02., T - Sárcsikút: 1963.05.14., Sz - Szentbékkálla, kőtenger: 1973.04.07., T - Somló (Somlóvásárhely): 1972.09.24., K; bazaltoszlopok környéke: 1978.07.03., I - Sümeg, a Vár-hegy szikláin: 1980.07.12., T - Tátika, romon: 1951.07.04., K - Tihany: 1948.04.11., K - Uzsa, hangás rezervátum: 1960.09.01. K - Uzsai-csarabos, borókás-nyíres (Sümeg): 1982.06.28., T - Vad-tó, Kovácsi-hegy: 1953.05.01., K; barlang mellett: 1956.07.14., K; 1959.05.02., Sz - Veszprém, lakott terület: 1976.10.07, Ba; Kis-erdő: 1979, Ba-, Tekeres-völgy: 1979, S-Weninger T.; Séd-part: 1983.04.29., B (29. ábra). Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában elterjedt faj. Nyugat-Franciaországtól, Észak-Spanyolországtól, a közép-európai országokon és az Appennini-,meg Balkán-félszigeten át a Szovjetunió déli tájaiig húzódik elterjedési területe. Közép-Ázsia északi részén is él (29. ábra), délen a hegyekben 2000 m-ig is felhatol. Hazánk e legnagyobb és legszebb gyíkja sziklás és homokos talajon hegy- és dombvidéken általánosan elteriedt, az Alföldön azonban inkább csak az erdőkben él. Vizsgálati területünkön elsősorban a Balaton körüli hegyekben, a Balaton-felvidéken és a Bakony-hegységhez csatlakozó lankásabb tájakon találtuk. A tulajdonképpeni Bakonyban lelőhelyei a hegység alacsonyabb vidékein vannak. Ezek klímája valamivel enyhébb, mint a magasabb részek éghajlata és ez indokolja e melegkedvelő gyíkfaj itteni előfordulását. A napos, köves-bozótos hegyoldalakat, a világos, ritkás fenyőerdőt, borókásokat, lombos erdők útjait, tisztásait, az erdőszél ökotonját, a szőlőhegyeket, szántóföldek mesgyéit, növényeit lakja. Szívesen kúszik bokrokra, menekül fára, szükség esetén ágról-ágra ugrik. Téli álmából áprilisban o- kivételesen előbb is - ébred. Március 28-án (1965) már tevékenykedett a Csobáncon, mindössze 5 C hőmérséklet mellett, de erős inszoláció alatt, Keve András (1972) feljegyzése szerint. Tanyahelyét, revirjét fajtársaival szemben harcok árán is védi. Párosodáskor a hímek konkurrencia küzdelmeket vívnak egymással. Szaporodási ideje május, június eleje. A nőstény június végén, július elején, a talajba kapart mélyedésbe, vagy csak az avar alá 5-14 lágyhéjú, fehér tojást rak és földdel betakarja. A tojások átmérője 8-9 x
