Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A fajok ismertetése
3. Triturus vulgaris vulgaris LINNAEUS Pettyes gőte Teljes hossza: 66 63-89 mm, 99 63-88 mm; testhossza: 66 32-51 mm, 99 34-43 mm; farokhossza: C&31-47 mm, 99 29-43 mm. Lelőhelyei: Ajka: 1975.03.04., M-MO, 1975.03.05., MO-AlexiJ. - Akli (Zirc), forrástó: 1973.05.28., Dobróka F.; dagonya: 1975.03.20., Szi - Alsóörs: 1979, I - Bakonypéterd, agyagbánya gödör: 1984.04. 16., T - Bakonyszentkirály: 1976, Szi - Bakonyszentlászló, romos fürdőmedence: 1966.07.20., M Sz-, téglagyári tavak: 1977., Szi - Balatonakarattya: 1975.03.16., T - Bikarét, Csurgó-kút (Magyarpolány): 1965.06.14., M - Büdös-tó (öcs): 1971.04.21., M - Csopak: 1979.03.26., I - Diósdpuszta (Ugod): 1973. 04.28., Ba - Dudar, útmenti vízállás: 1976.04.23., M - Esztergáli-völgy (Hárskút): 1977.06.02., T - Fejesvölgy (Veszprém): 1977., Ba - Fekete-hegy, tó (Köveskál): 1977.03.10., I-Szi - Feketevízpuszta (Bakonyszombathely): 1975.05.21., I; 1976., M-I-Traser Gy. - Fenyőfő, halastó: 1966.07.17., M-Sz-, 1975., Szi; 1977.06.07., M-Traser Gy. - Füzed-tó (Balatoncsicsó): 1979, I-S - Gaja-patak (Bakonynána): 1976., Szi - Gyökér-kút, Iharkút (Bakonyjákó): 1977.04.15., Szi-Szvezsényi L. - Gyulafirátót-halastó (Gyulaftrátót): 1971.05.18., T; 1971.11.06, T - Hajmáspuszta (Bakonyszentkirály), halastó: 1975.06.01, Szi Hajmás-patak (Réde): 1977.03.17., I-Sz - Hárskút: 1977.06.01., Ba; 1983.05.13., T - -Hódos-ér (Bakonyszentlászló), holtmeder: 1977.03.15., Szi - Hubertlak: 1979.03.23., I - Kab-hegy (Nagyvázsony), erdei tócsa: 1975.03.04., M-MO; vadászháznál duzzasztott patak: 1975.04.05., T; 1980.06.07, M-MO-T - Kakas-hegy, (Zirc), tó: 1982. Sebők P. - Kálomis-tó (Kapolcs): 1979, I - Kenderáztató-tó (Úrkút): 1972.04.13., M-MO - Keszthely, levezető csatorna: 1976, I-Szi - Kettős-tó (Balatonhenye): 1977.03. 15., I-Szi - Kis-tó (Pécsely): 1979, I - Kisszépalmapuszta, tócsák (Fenyőfő): 1965, Sz - Kornyi-tó: 1977.03.24., I; 1979.06.13., T - Köcsi-tó (Alsóörs): 1979, I: 1980.. I - Külső-tó (Tihany): 1976.08.02., T - Malomréti-völgy (Eplény): 1972.04.09., T - Mogyorós-domb, Séd mellékága (Herend): 19/y.06.08., S-Weninger T. - Mór, halastó mellett - Nagytevel: 1973.03.05., Ba - Nagy-tó (Öcs): 1971.04.23., M Németbánya vadászház környéke, tócsák: 1964, Sz; vadászvölgy halastó: 1967, Sz - Nyír-tó (Nagyvázsony): 1972.04.13., M-MO - Odvas-kő, útszéli pocsolya: 1977.03.20., Szi - Porva, erdei tó: 1974.04. 28., B - Pula: 1971.04.25., M - Ravazd, vizesárok: 1984.04.10., T - Rétkerti-patak (Gic): 1975.06.04., Szi - Sajkod (Tihany): 1975.11.10., Éry K. - Sarvaly-kút (Sümeg): 1983.07.20., Sebők P. - Tar-óra-hegy, tó (Monoszló): 1979.07.09., I - Tekeres-völgy (Veszprém): 1979., S-Weninger T - Torma-rét (Nagyvázsony), régi bazaltbánya: 1973.09.29., M-MO-T - Ugod, séd: 1973.08.06., T; Csordakút: 1974.05.19., Ba-Szabó J. - Úrkút, erdei forrástó: 1972.04.14., M-MO; víztároló: 1972.04.15., M-MO - Vörös-János-séd (Ugod) kiöntései: 1959, Sz - Zirc, arborétum: 1972., Tóth A.; strand: 1974.04.08., B (14. ábra): A pettyes gőte észak- és közép-európai faj, amelynek areája Nyugat-Ázsiára és Kis-Ázsiára is kiterjed. Európában - az Ibériai-félsziget, Dél-Franciaország, Skandinávia északi része és a Szovjetunió északi tájai kivételével - mindenütt megtalálható. Az északi területeken a síkságokon él, délen azonban 2000 m-ig is felhatol a hegységben (13. ábra). Magyarországon is széltében elterjedt sík-, domb- és hegyvidéki állat. A Bakony hegységben és környékén a leggyakoribb gőtefaj. Vízi és szárazföldi életmódot folytat, utóbbit is mindig a víz közelében. A legkülönbözőbb vízi élőhelyeken találtuk: erdei útmenti vízállásban, patak kiöntésben, kisebb-nagyobb erdei mocsarakban, sőt agrárterületek közé ékelődött fátlan, zsombékos vízállásban, kenderáztatóban, víztározóban stb. Egyike azoknak a kétéltűeknek, amelyek néha kultúrterületeken, kertek, parkok, vízmedencéiben is előfordulnak. Téli rejtekéből márciusban jön elő és a vízbe vonul. Előnyben részesíti a nem túl mély vizeket, amelyekben dús vízinövény vegetáció van. A nagyon árnyékos erdőket kerüli. Áprilisban párosodik. A Bakonyban nászát legkorábban április 12-én figyeltem meg (1972). Egyes egyedei - megfelelő környezeti viszonyok között - a későbbi hónapokban párosodnak. Legkésőbb június 16-án észleltem (1965) a nászát. A nőstény a megtermékenyített, kocsonyás burkú petéket egyenként víz alatti növények levelére ragasztja. A párosodás, peterakás után elhagyja a vizet és szárazföldi éjszakai életet folytat. Nappal kövek alatt, növények, fagyökerek páradús légkörében tartózkodik. Éjszaka indul táplálékszerzésre. A petékből hamar, kb. 16 nap múlva, kibújnak a lárvák. Tüdős alakká fejlődésük augusztus végére befejeződik. Ekkor a fiatal állatok is a szárazföldre mennek. Ősszel - a tarajos gőtéhez hasonló környezetben - téli alvóhelyére vonul. E fajnál is előfordul, hogy a kopoltyús alaknál megáll a fejlődés. Ilosvay György a nyári szárazságban vizét vesztett tó vízinövényzete, moha- és moszatpaplanja alatt összegyülekezett kifejlett alakok között, kopoltyús példányokat is talált. (ILOSVAY, 1979). Traser György pedig Triturus vulgaris populációban tapasztalt neoténia jelenségről ír: a fajra jellemző nagyságú nászruhás, de még külső kopoltyút viselő egyedek nászát figyelte meg Sopronban (MARIÁN-TRASER 1978). Tápláléka: a vízben apró rákok, férgek, rovarlárvák, szárazföldi időszakában pedig apró százlábúak, pókok, csupaszcsigák.
