Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A fajok ismertetése
A FAJOK ISMERTETÉSE AMPHIBIA - KÉTÉLTŰEK CAUDATA - FARKOS KÉTÉLTŰEK la. Triturus alpestris bakonyiensis DEL Y - Bakonyi alpesi gőte Teljes hossza: 66 67-90 mm, 99 72-113 mm; testhossza: 66 40-54 mm, 99 40-51 mm; farokhossza: 66 27-36 mm, 99 29-38 mm. Lelőhelyei: Akli (Zirc) forrás: 1973.05.28., Dobróka F. - Augusztintanya (Hárskút): 1978.05.20., Ba - Bittva-völgy (Farkasgyepű): 1964.04.27., M - Csehbánya, erdei tócsa: 1965.08.18., Tallós P.-Károlyi Á. - Csinger-völgy (Ajka): 1936, Molnár G. - Dudar: 1973.07.24., I - Esztergáli-völgy (Hárskút): 1977.06.02., T- Farkasgyepű: 1975.04.13., I; 1975.05.29., I - Felsőcsinger, bocskorhegyi állóvíz (Ajka): 1961.05.07, Dely O. Gy. - Gát-hegy (Bakonybél): 1973.10.19., I - Gézaháza, útmenti pocsolya (Csesznek): 1977.03.27., Ba - Hamuház-völgy (Ugod): 1974.05.19., Ba; 1976.06.28., Ba - Iharkút, forrásmedence (Bakonyjákó): 1965.05.26., Sz - Kab-hegy (Nagyvázsony): 1971.04.22., M; 1975.03.04, M; 1975. 04.05., T - Kardosréti-tó (Zirc) 1986.05.27., T - Királykapu (Ugod): 1973.06.19., Tóth A. - Királykút (Ugod): 1974.05.12., Ba - Kislődi-erdő (Kislőd): 1961.04.11., Pataki J.; 1961.05.09., Dely O. Gy. Kisszépalmapuszta (Fenyőfő): 1965.05.28., Sz-Topáí Gy. - Kisszépalmapuszta, Barátok útja tócsái (Fenyőfő): 1965.05.26., Sz - Kőris-hegy (Bakonyszücs): 1973.08.01., Sinkovicz I.-Tóth P. - KözépsőHajag, útmenti pocsolya (Herend): 1967.04.28., Papp J. — Laposoki-erdészház (Bakonyjákó): 1960.06.16., Papp J.; útmenti kátyú: 1964.06.12., Sz-Mészáros F. Németbánya: 1967.06.03., Mészáros F.: 1967.06.01., Sz; 1973.08.08., B - Németbánya, elhagyott gémeskút itatója: 1960.07.06., Papp J. - öcs, patak: 1963, Sz - Öreg-Séd (Bakonybél): 1973.10.19., T - Pápavár, erdei tócsa (Bakonyjákó): 1973.08.10., B - Réhpuszta (Hárskút): 1977.06.10., Ba - Réhpuszta: 1977.07., Ba - Rékas-hegy (Bakonycsernye): 1977.03. 27., Szi - Rieger-tó (Úrkút): 1960.05., Pataki J.; 1961.04.20., Pataki J.; 1961.05.03., Dely O. Gy. - Pataki J. - Sárcsikút (Padragkút): 1960.05.16., Janisch M.; 1963.05.15., Sz - Szarvaskút (Zirc): 1985.05. 23., T - Tisztavíz-forrás (Szentgál): 1972.07.29., I - Szi - Tündérmajori-tó (Zirc): 1985.05.23., T - Úrkút, forrástó: 1972.04.13., M-MO, erdei tócsa: 1972.04.14., M-MO - Vadász-völgy tócsái (Németbánya): 1967.06.01., Sz - Vinye: 1977.03.15., Szi - Vörös-János-séd (Ugod) 1977.03.20., Szi - Zirc, strand: 1973.10.21., Deutsch C, 1974.05.12., B (10. ábra). Az alpesi gőte nyugat paleartikus faunaelem. Feltehetően egyike azoknak a glaciális rezistens fajoknak, amelyek az Alpokban és Kárpátokban egyes, enyhébb, védettebb klímájú környezetben átvészelték a jégkorszak hideg éghajlatát, majd - a zord korszak elmúltával - ezekről a helyekről kiindulva, távolabbi vidékeken is elterjedtek (STUGREN 1980). A bakonyi populáció eredete valószínűleg az Alpokban keresendő (FEJÉRVÁRY-LÁNGH, 1943a). A törzsalak {Triturus alpestris alpestris LAURENTI) elterjedési területe Dél-Dániától és ÉszakkeletFranciaországtól, Közép-Európán és a Balkán-félsziget északnyugati részén át a Szovjetunióig húzódik. Észak-Spanyolországban és Észak-Olaszországban több alfaja él szigetszerű elterjedésben (10. ábra). Hegyvidéki állat. Nagy általánosságban az 500-2000 m magasságú régiókban található, de domb- sőt sík vidéken is ráakadtak szigetszerűen kialakult népességeire. A Bakonyban 400 m alatt is gyűjtöttük. Korlátozott elterjedésű kétéltű. Hazánkban, napjainkig még csak a Mátrából, Bükkből, a Zemplénihegységből és a Bakonyból kerültek elő különböző alfajai. Hegységünkben a bakonyi alfaj él (11. ábra). Hazánknak ezt az egyik legnevezetesebb kétéltűjét 1936 tavaszán Molnár Gábor fedezte fel az Ajka melletti Csinger-völgy kis tavában. A gyűjtött 10 példányt az Országos Természettudományi Múzeum Állattárának adományozta. A következő évbekben Fejérváry-Lángh Aranka, neves kutatónk hiába kereste ezt a gőtét a Bakonyban. Negyedszázad múltán, 1961-ben Dely Olivér György ismét megtalálta a Felsőcsinger-völgyben. Abban az időben úgy gondolták, hogy rendkívül ritka állat a Bakonyban. Amikor azonban megindult a Bakony-kutató program, a kiterjedt, rendszeres terepjárás és a nagyobb kutatógárda munkájának eredményeként egyre több helyről mutattuk ki. Ma már megállapíthatjuk, hogy - bár fő elterjedési területe az Északi-Bakony - a hegység három résztáján előfordul (10. ábra). Az alpesi gőte mikrobiotópok tekintetében - jó alkalmazkodási képessége révén - eléggé igénytelen. A nagyobb tavaktól az erdei tócsákig, sőt az erdei utak mélyen bevágódott keréknyomáig a legkülönbözőbb állandó és időszaki vizekben tartózkodik, illetőleg szaporodik. A vizek tisztaságára sem különösebben érzékeny: a tiszta, hűvös vizű forráskútban éppúgy megtalálható, mint a fenéken bomló vastag avarrétegtől poshadó vizű tócsában. Legfőbb tartózkodási helye a lombos erdő, amelytől esetleg - a szaporodási időben - néhány száz méterre eltávolodik. Téli álmából ébredve korán, márciusban, április első felében előjön és a vízbe megy. Legkorábban március 4-én gyűjtöttük (1975, Kab-hegy). Szaporodási helyéhez ragaszkodik. Még akkor is fölkeresi párosodás céljából, ha időközben a víz ott kiszáradt (HEUSSER 1969).
