Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

Természeti viszonyok

PAPP (1968) a Bakony állatföldrajzi viszonyait taglalva az alpesi gőte és sárgahasú unka zoogeográfiai jelentőségével foglalkozik. MARIÁN M. és MARIAN ORSOLYA (1973) a Bakony herpetológiai kutatásáról értekezik, majd a fenyőfői ősfenyves herpetofaunáját mutatják be (1980). MARIAN (1982) a kétéltűeknek és hüllőknek a bakonyi ökoszisztémában betöltött szerepét vizsgálta. Majd 1987-ben megjelent tanulmányában a Bakony herpetofaunájának múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozott. ILOSVAY néhány békafaj ökológiáját vizsgálta (1980), majd a farkasgyepűi bükkös (1981), a Somlóhegy (1982) és a Zirci arborétum herpetofaunáját kutatta (1985). Jelentős adatokat tartalmaz az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herptiliáiról írt tanulmánya (1986). BALI a fali gyík Veszprém városi élőhelyein végzett vizsgálatait 1976-ban és 1982-ben publikálta. SIPOS (1986) a Bakonyban élő unkafajok hibridizációját vizsgálta. Főleg a szervezett Bakony-kutatást megelőző időszakra vonatkozó lelőhelyadatokat tartalmaz KEVE 1972-ben lezárt kézirata. BALI J. és TÓTH S. számos, MARIAN M. néhány ismertető, természetvédelmi jellegű cikket jelentetett meg az elmúlt évtizedek alatt a Veszprémi Naplóban. A feldolgozás alapját a Bakonyi Természettudományi Múzeum herpetológiai gyűjteménye képezte, amely jelenleg több mint 4000 példány kétéltű- és hüllőkészítményből áll. Alkalmazott gyűjtési módszerem: vízi gyűjtés esetében hálózás, szárazföldön egyelés. Állománybecslést a parti zónákban lineáris, szárazföldi viszonylatban kvadrát-módszerrel végeztem. A kutatás első három évében (1963-1966) egyedül, a következő 16 évben (1964-1980) Marián Orsolyával együtt végeztük a gyűjtő, megfigyelő munkát. A további esztendőkben alkalomszerűen Puskás Lajos, vagy Traser György, legtöbbször azonban Tóth Sándor volt a gyűjtőtársam. A herpetológiai gyűjtemény jelentős részét gyűjtötték Bankovics Attila, Ilosvay György és Szitta Tamás szakmuzeológusok. Sok kétéltű és hüllő gyűjtésével gyarapította az archívumot a múzeum nagyszámú támogatója. Nevük a fajok tárgyalásánál kerül följegyzésre. Itt most csak Bali József nevét említem, mint aki talán - a külső munkatársak közül - a legtöbbször és kitartó igyekezettel támogatta a gyűjteményt. Köszönetnyilvánítás Elismerés és köszönet illeti a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumot, hogy ,,A Bakony természeti képe" kutatási program keretében - felismerve hazánk faunája föltárásának fontosságát - más szakágak mellett, a herpetológiai kutatást is negyedszázadon át támogatta. Köszönet illeti Marián Orsolyát, aki másfél évtizeden át - sokszor igen primitív viszonyok között hűségesen és eredményesen részt vett terep- és gyűjtőmunkámban. Köszönetem fejezem ki Bankovics Attilának és Tóth Sándornak, akik számos herpetológiai megfigyelésük jegyzékét, Puskás Lajosnak, Szabó Istvánnak és Tóth Sándornak, akik fényképfelvételeiket felhasználásra átengedték. Végül és nem utolsósorban köszönöm Tóth Sándornak, hogy a lelőhely adatok kódolását és fölvázolását elvégezte és ezzel a tanulmány értékét növelte. Hálával gondolok Keve Andrásra, néhai neves ornitológus barátomra, aki 1972-ben átadta 3 évtizedet felölelő Balaton környéki herpetológiai megfigyeléseinek kiadatlan kéziratát, amely ma már pótolhatatlan adatokat tartalmaz. TERMÉSZETI VISZONYOK A tanulmány témája nem teszi szükségessé a természeti viszonyok részletes tárgyalását. Ezért az alábbiakban KOGUTOWITZ (1936), FEKETE (1964), JUHÁSZ (1975) és TÓTH (1984) munkái nyomán tömören összefoglalva mutatom be azokat a természetföldrajzi adottságokat, amelyek a Bakonyban élő kétéltű- és hüllőfajok ökoszisztémáinak létrejöttét és azok működését indokolják. A Bakony lekopott röghegység. A Dunántúli Középhegység legnagyobb, mintegy 4000 km

2 kiterjedésű középtája. Környezetétől földszerkezeti, hidrológiai és éghajlati szempontból jól elkülönül. Határai: délen és délkeleten a Balaton és a Mezőföld, keleten a Vértes, északon a Kisbéri-medence, nyugaton a Kisalföld és a Zala-völgye (1. ábra). Növényföldrajzi szempontból a Pannóniai flóratartomány részét képező Bakonyicum-flóravidékhez tartozik. Zoogeográfiai vonatkozásban a Magyar-Középhegység (Matricum) Dunántúli középhegység (Pilisicum) faunajárásának résztája. Állatföldrajzi felosztását PAPP (1968) dolgozta ki (2. ábra).