Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A kétéltűek és a hüllők szerepe az ökoszisztémában

1 Pettyes gőte (Triturus vulgaris) - 2 Tavi béka (Rana ridibunda) - 3 Vöröshasú unka (Bombina bombina) - 4 Mocsári béka (Rana arvalis Wolterstorffi) - 5 Levelibéka (Hyla arborea) - 6 Barna varangy (Bufo bufo) - 7 Ásóbéka (Pelobates fuscus) 35. ábra: A kétéltűek környezet-kihasználása Abb. 35:

Die Umweltausnutzung der Lurchen. vizsgálatokat a Szovjetuniónak olyan erdei övezetében végezte, amelynek adottságai nagyjából a mi tájunkénak is megfelelnek. E madarak a földön, az avarban járkálva, ugrálva vadásznak, így mozgásukkal elriasztják zsákmányuk jó részét. Továbbá csak a feltűnő színű rovarokat szedik össze. Ezzel szemben a békák, élelemszerzés közben nem sokat mozognak, táplálékállataikat nem riasztják el, de minden közelükben megmozduló rovart elkapnak, akár feltűnő színűek, akár mimikrizálók. Ezért található gyomortartalmukban sokkal több óvatos és gyors rovar (pl. Diptera), meg semleges színű inszekta, például kabócák (Homoptera), pókok (Araneidea). A békák kevésbé érzékenyek a zsákmány szagára és ízére, így az olyan rovarokat is fogyasztják, amelyeket a madarak, védőszaguk és ízük miatt nem esznek, így katicabogarakat (Coccinellidae), mezei poloskákat (Miridacl. Az erdei és a mocsári béka, ugyanígy a többi szárazföldi béka táplálkozása is többsíkú. Tömegtáplálkozást folytatnak, ami önálló, fontos szerepet juttat számukra az erdei talaj biocönozisában. A még kissé párás mikroklímájú erdőszéli bokrosok, rétek ökoszisztémáiban találja meg életfeltételeit a fürge gyík (Lacerta agilis), a Bakony leggyakoribb gyíkfaja. A talajszint növényzetének rovarait hirtelen megrohanással fogja el, de az alacsonyan repülőket is ügyesen elkapdossa. A fürge gyík táplálkozását a Kaukázus északi oldalán — kb. Magyarország földrajzi fekvésének megfelelő szélességi fokon - KRASZAVCEV (1939) vizsgálta. 350 állat gyomortartalmát elemezve megállapította, hogy a Lacerta agilis táplálékának főtömcge a következő állatcsoportokból kerül ki. Legtöbbet a sáskafélékből (Acrydiidae) fogyaszt. A férgek közül a földi gilisztákat (Lumbricidae), a csigákból a Helix és Clausilia fajokat pusztítja. A pókok, ormányos bogarak (Curculionidae), a bagolylepkék, (Noctuidae) hernyói.és imágói mintegy 17%-ban szerepelnek a gyomortartalmakban. A kétszárnyúak soraiból aránylag kevés szúnyogot, legyet zsákmányol. Kannibalizmusa is kifejlődött: saját fajának fiataljait is megeszi. Az elfogyasztott állatok 74%-a káros, 12%-a hasznos, 14%-a közömbös az ember számára. A száraz, napos cserjékkel ritkán beszórt területek reptiliája a zöld gyík (Lacerta v. viridis). Zsákmányolási magatartása megegyezik a fürge gyíkéval, azzal a különbséggel, hogy a cserjék, fák ágain is vadászik. Tápláléka TARASCSUK (1950) szerint főként a bogarak (23%), egyenesszárnyúak (47%) és pókok (24%) közül kerül ki. De fogyasztja a poloskákat (Heteroptera), hártyásszárnyúakat (Hymenoptera), két-