Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A fajok ismertetése
1976.07.20., Pompola E.-Bukta P. - Farkasgyepű: 1968.08.17., M-MO; 1972.04.10., Radnai T.; Vaspatak-völgye (Farkasgyepű). 1964, M; Bittva-patak völgye: 1966, M - Fekete-hegy, tavak (Köveskál): 1977, Szi-S - Feketevízpuszta, régi halastó: 1977.06.08., M-Traser Gy. - Fenyőfő', halastó: 1966, M-MO; 1967, M-MO; 1977, M - Hajmáspuszta: 1973.05.16., B-Takács; halastavak: 1972.09.08, B - Hévíz, lefolyó melletti rét: 1976.06.29., T - Kab-hegy: 1971.04.22., M-MO; 1974.08.25., M-MO - Káptalanfüred: 1960, I; 1968.06.21., Neruzsil I. - Keszthely: 1948.09.18., K - Kinizsi-forrás (Pula): 1975.06.16., T - Kisszépalmapuszta: 1972.08.31., T - Kistó (Pécsely): 1979, I; 1979.06.17., S-Weninger T.; 1979. 09.10., T; 1984.04.11., M - Kornyi-tó: 1977.07.04. T - 1979.06.13., T-Köcsi-tó: 1980, I - Köleskepeárok (Ajka): 1973.09.29., M-MO - Köveskál: 1980.06.10., I - Külső-tó (Tihany): 1976.08.02., T; 1984. 07.07., T, 1984.08.23., T - Lesence-patak mellett (Balatonederics): 1976, I I-Szi - Monostorapáti, halastó: 1978.08.17., T - Móricháza: 1959, Sz - Nyír-tó: 1980.06.07., M-MO - Pénzesgyó'r: 1973.09.03., B - Pula, forrás: 1971.04.21., M-MO; láp mellett: 1971.04.22., M-MO - Sajkod: 1976.08.02., T - Sárcsikút, patakpart: 1963.05.16., Sz - Szarvaskút: 1983.09.06., Budai M. - Somló, Somló-várnál (Doba): 1966, B - Szigliget, lakott terület: 1973.10.09. B - Tekeres-völgy (Veszprém): 1976, S-Weninger T. Tihany: 1963 (EDELÉNYI 1963); 1971.10.07., B; 1973.09.09., Máj F. - Tálódi-erdő (Pula): 1971.08.26., M-MO - Torma-rét, felhagyott bazaltbánya tava mellett: 1973.09.29., MO-T-Alexi J. - Ugod, séd: 1973.07.06. T - Úrkút, erdő-nyiladék: 1972.04.13., M-MO - Uzsa.Erdésztelep: 1965 (SEY 1968)" halastavak: 1968.08.06., Sz - Vad-tó, Kovácsi-hegy (Zalaszántó): 1953.05.01., K - Vállus, patak-part: 1968. 05.21., Sz - Várvölgy, legelő: 1979.08.23., T - Vázsonyi-séd (Nagyvázsony): 1976, I - Zirc, arborétum: 1973.10.05., B; fatelep: 1975.06.11., Szi; lakott terület: 1980.09.08, Döme Cs. - Biber Z. - Pásztor G. (33. ábra). Északi-eurázsiai-kontinentális faunaelem. Az ibériai-félszigettől Ázsiáig honos. Európában az északi szélesség 67 -ig található. Hiányzik Írországból, Málta-, Kréta-, és a Baleári-szigetekről (33. ábra). A hegyekben a tengerszint felett 2300 m magasságig előfordul, de nagyobb magasságban, csak a déli kitettségű biotópokban él. Magyarország sík-, domb- és hegyvidékein általánosan elterjedt. A vizek és vízmellékek lakója. Néha a víztől távol is található. Megtelepedésének előfeltétele a nedves tápterület és a napos pihenőhelyek jelenléte. A Bakony hegység, a Balaton-felvidék és a környező kistájak leggyakoribb kígyófaja. Nagy populációkban azonban egyetlen lelőhelyén sem tenyészik. Kutatási területünkön a Balaton és a tavak partján, halastavaknál, patak-völgyekben, forrástavaknál, kisebb-nagyobb mocsarak mellett, erdők tisztásain és nyiladékaiban, réteken, legelőkön, lakott területek perifériáin, néha romok környékén találtuk. Az Északi-Bakonyban - viszonylag kevés helyen - a növényzettel benőtt állóvizek, tócsák mellékét, a nedves réteket lakja. Az alacsonyabb területeken nagyobb számban van jelen, de a számára optimálisnak tűnő Balaton-parton sem dominál népessége a kockás sikló ottani állományával szemben. Víztől távol, (pl. a Somló-hegyen) is él (33. ábra). Márciusban, április elején jön elő téli búvóhelyéről. Legkorábban március 26-án (1979) került vízisikló a Múzeum gyűjteményébe. Első vedlése után, májusban, esetleg június elején párzik. Gyakori a társas párosodás, amikor 2-3 nőstényt 8-10 hím igyekszik megtermékenyíteni, összefonódott és tekergő gomolyagot - valóságos Gorgó-főt - alkotnak, amelyből sziszegő feiek és csapkodó farkok emelkednek ki. Júliusban, augusztusban, összetüggő füzérben rakja le a nőstény lágyhéjú, fehér színű, hosszúkás tojásait, melyek végeikkel egymáshoz tapadnak. Fiatalabb nőstény 14-22, idősebb 30 tojást is létrehoz. Méreteik: 21-37 x 11-24 mm (FUHN-VANCEA 1961). Napfénytől jól besugárzott lejtők földbe fúrt rágcsáló járatait, öreg farönkök korhadék-porral telt üregeit, fatelepek fűrészporhalmait, szénakazlak rothadó alját, komposzt- és trágyatelepeket választja tojásrakó helyül. E rejtekek nedvességtartalma megőrzi a tojásokat a kiszáradástól, melegtermelésük pedig elegendő a2 embriók fejlődéséhez. Egy-egy optimális környezetet biztosító, ezért előnyben részesített helyet számos nőstény fölkeres. Az üyen helyeken több száz vízisikló tojás is fölhalmozódhat. A 160-190 mm hosszúságú fiatalok 6-8 hét múlva, augusztusban, vagy szeptemberben bújnak ki a tojásból és azonnal önálló életet kezdenek. Október végén húzódik, fagyökerek közé, rágcsálók földi járataiba, kövek alá, sziklarepedésekbe téli álomra. A vízisikló nappal aktív, gyors mozgású, óvatos, mondhatni félénk hüllő. A legkisebb veszélyeztetésre elrejtőzik. Sokszor a vízbe menekül, ahová egyébként is szívesen megy táplálékszerzésre. Jól úszik és bukik. Szükség esetén 15-20 percig is a víz alatt, vagy víz alatti búvóhelyén marad. Táplálékát elsősorban a gőte- és békafajok köréből szerzi. (A vörös- és sárgahasú unkát csak ritkán zsákmányolja.) Nagymennyiségben fogyasztja a békaporontyokat, megvámolja a halivadék rajokat, főleg a fürge csellé (Phoxinus phoxinus) és szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) csapatait, de fölszedi a vízfénekről a szitakötő és vízibogár lárvákat is. Néha gyíkot és egeret fog, olykor a földön fészkelő madarak fiókáit is elnye-
