Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

37. kép: Frissen vedlett erdei sikló (Elapha longissima longissima) és a levedlett „kígyóing" (Fotó: Tóth Sándor) Photo 37: Frisch gehäutete Äskulapnatter (Elaphe longissima longissima und der über ihren Körper hinweggestreifte ,JVatterhemd". (Aufnahme: S. Tóth) (Nagyvázsony): 1964.08.01., T - Uzsa,- 1965 (SELY 1965) - Vállus község melletti völgyben: 1966.05. 22., Sz - Veszprém, Cholnoky-lakótelep kertben: 1987.09.27., Sági J. - Vinye, úton eltaposva: 1987.10. 07.,T(31. ábra). Mediterrán faj. Az Ibériai-félsziget északkeleti részétó'l és Franciaországtól Közép-, Dél- és Kelet-Európán át a Kis-Ázsiáig húzódó tájakon honos. Délen a hegyekben 1000 m magasságig felhatol (31. ábra). Magyarország erdős-, sík-, domb- és hegyvidékein egyaránt előforduló, nem gyakori faj. A Bakonyhegységben és a csatlakozó tájakon előnyben részesíti a ritkás tölgyes, cseres-tölgyes erdőket, amelyek e!4g fényt és meleget kapnak, a déli kitettstgű bokros-köves oldalakat, sziklás helyeket. Romok között, elhagyott omladozó épületekben, erdei kunyhók, vadetetők szénapadlásán is találtuk. A Bakonyban és a Balaton-felvidéken csekély számban él (31. ábra). Egyes lelőhelyeken hosszú időn át bizonyított egy-egy kis állományának jelenléte. Ilyen a Somhegy, ahonnan 16 évi időtartamra (1968-1984) vannak adataink. Melegkedvelő állat lévén, csak májusban jön elő téli rejtekéről. Kutatási területünkön legkorábbi észlelési időpontja május 8. (1974, Malomréti-völgy, Tóth Sándor). Május végén, júniusban párosodik. Ezt követően egy hónap múlva a nőstény 5-10 kissé hosszúkás, lágy, pergamenszerű-héjú, fehér tojást rak avar alá, moha közé, korhadó farönkök porába és hasonló enyhén nedves helyre. Méreteik: 36-45 mm x 19 x 24 mm (FUHN-VANCEA 1961). A kígyófiak, szeptemberben bújnak ki a tojásból és azonnal önálló életet kezdenek. Szeptember végén, október elején fák gyökerei közé, faodvakba, földi lukakba vonul téli pihenőre. Legkésőbbi megfigyelése, a gyűjtemény tanúsága szerint: október 18. (301 mm hosszú, fiatal példány, Eplény mellől). Az erdei sikló, amellett, hogy ;.ermofil-állat, a nagy hőmérsékletingadozás nélküli élőhelyeket kedveli. Rendkívül kiegyenlített, óvatos mozgású. Fára, bokorra jól kúszik. A teljesen nyílt helyeket kerüli, lehetőleg a terep adta takarásban közlekedik. Tápláléka: cickányok, rágcsálók mezei pocok nagyságig. Ha hozzájut a madárfészkek röpképtelen fiókáit is elnyeli. Természetes ellenségei elsősorban a ragadozóinadarak. Fiataljait a zöld gyík is fogyasztja. Legfőbb ellensége azonban az ember. Amellett, hogy az országutakon sokat eltaposnak a gépjárművek, a tudatlanság is gyéríti amúgy is kis populációját. Sajnos népünk ahol cri, ott irtja ezt a védett állatot. Irtása nemcsak törvényellenes, de feltétlenül káros is, hiszen ez az ártalmatlan sikló nagymérvű rágcsáló-pusztításával az embernek csak hasznára van.