Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

15. ábra: A vöröshasú unka (Bombina bombina L.) és a sárgahasú unka (Bombina variegata L.j hátának bőrszemölcse (Méhely 1892 után). a) A hát bőrének egy darabja kis nagyítással, b) Ugyanaz nagy nagyítással, c) Egy bőrszemölcs keresztmetszete. Abb. 15: Warze auf der Oberseite der Rotbauchunke (Bombina bombina L.) und der Gelbbauchunke (Bombina variegata L.) (nach Méhely 1896). a) Ein Stück aus der Oberseite, massig vergrössert, b) Dasselbe stark vergrössert, c) Durchschnitt einer Warze. jegye a hátán viselt bó'rszemölcsök szerkezete: a szemölcsökön lapos, kerekded, vagy ovális szaruképződmény van (15. ábra). A vöröshasú unka főbb tartózkodási helyei a kisebb-nagyobb, sekély, növényzetben gazdag vizek, vízállások, amelyek aránylag hamar felmelegszenek. Kutatási területünkön zsombékos mocsárban, kenderáztatóban, téglagyári kubikgödörben, erdei tisztás időszakos vízállásában, dagonyában, erdei út keréknyomában, lefűződött patakmederben, sőt kivételesen növényzet nélküli hűvös forrásmedencében is találtuk. Az árnyékos helyeket nem kedveli. Az erősen szennyezett vizeket is kerüli. Téli búvóhelyéről áprilisban jön elő. Aktív időszakának kezdetét a Bakonyban legkorábban április 4-én (1975) figyeltem meg, olyan helyen, ahol ez időpont előtt néhány nappal még 20 cm magas hó volt (időszakos állóvíz, a Kab-hegy lábánál). Tavaszi ébredése, vízbe vonulása után hamarosan megkezdődik a párosodása. A Sur közelében fekvő kis mocsárban már április 10-én (1979) szóltak a hímek, 12 C-os vízben, 16 C-os léghőmérséklet mellett. (Előtte való napon még hóesés volt). A párosodás több hónapon át, nyár elejéig tart. Június 7-én (1980) a Nyír-tó ban még erősen szóltak a hímek. A párosodás alkalmával a nőstény több részletben, kis csomókban rakja le petéit vízinövényekhez ragasztva, vagy csak a víz fenekére ejtve. Egy nőstény, évenként mintegy 300 petét rak (GÜNTHER 1985). A peték kocsonyás burkukkal együtt 6-8 mm átmérőjűek. A békalárvák kb. egy hét múlva bújnak ki a petéből és 8—14 hétre van szükségük a tüdős alakká fejlődéshez. A kifejlett példányok is úgyszólván az egész évben a vízben, vízinövények között rejtőzködve, tartózkodnak. 10-30 C hőmérséklet mellett nappali és éjszakai aktivitású állatok (GÜNTHER 1985). A vöröshasú unka szeptember végén, október elején vonul téli álomra, amelyet földi lukakban a laza erdei talajban, esetleg a felhalmozódott, vastag avartakaró alatt tölt el. Szárazföldi tartózkodása alatt, veszély esetén az ,,unkareflex"-nek nevezett védekező—riasztó helyzetet veszi fel. Hátára fordulva homorít, lábait hátrakulcsolja, így hirtelen feltűnnek alsó oldalának élénk színei, melyek figyelmeztetőleg és riasztólag hatnak állati támadóira. Bőrmirigyei szúrós szagú váladékot termelnek, amely mérgezőbb hatású, mint a többi európai békáé. Az ember nyálkahártyáira kerülve, gyulladást okoznak. Hangja az egyhangú, mégis dallamos „uunk-uunk", ,,uunk-uunk", melyet a hímek hallatnak. Víz alatt tompábban hangzik: ,,hmk-hmk", ,,hmk-hmk" (MÉHELY 1901). A hangot nemcsak a két belső