Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A herpetofauna kialakulása

3. ábra: A kétéltűek törzsfája (Peter Brodmann-Gross után) Abb. 3: Stammbaum der Lurchen (nach P. Brodmann-Gross) kréta szenonkorú mészkőben találta, 1963-ban Kocsis Lajos. A leletet Bohn Péter tanulmányozta és ismertette (BOHN 1966). Szerinte valószínűleg ez a lelet a Magyarország területéről ismert legrégibb valódi teknősmaradvány. (7. ábra) A fossilia egy 34 cm hosszú, 31 cm széles, erősen lekerekített ovális alakú hátpáncél (carapax) lenyomata. Bohn Péter a Chelonia rend Emydidae családjába sorolta. Az egyéb rétegleletek alapján megállapítható, hogy az állat a krétakori tenger sekély partközeli vizében élt. A Senonemys sümegiensis-t a ma élő mocsári teknős (Emys orbicularis) távoli ősének tekinthetjük. Filogenetikailag érdekes összefüggésre mutat az az anatómiai hasonlóság, hogy a ma élő mocsári teknős tojásából kibúvó, egészen fiatal ivadékának hátpáncélja ugyanúgy lekerekített-ovális alakú, mint a sok millió évvel korábban élt Senonemys sümegiensis carapaxa. Az eddig bemutatott kövületek sok millió évesek, a Bakony többi lelőhelyéről előkerült kétéltű-hüllő maradványok kora viszont csak néhány tízezer év, mint a pleisztocénből fennmaradtaké, vagy mindössze pár ezer évesek, mint a holocénből származók. Utóbbiak már némi fényt derítenek a Bakony jelenlegi herpetofaunájának kialakulására, sőt annak változására is. A földtörténeti negyedkor (kvarter) pleisztocén korszakában éltek azok a herptiliák, amelyeknek maradványai az Északi-Bakonyból, a Bakonybél melletti Száraz-Gerence-barlangból kerültek elő az 19501953-as években. Varrók Sarolta ásatott itt és számolt be kutatásának eredményéről (VARRÓK 1955). A pleisztocén-korú barlangi üledék alsó, szürke rétegében Bufo bufot és Lacerta agilist talált. A felső réteget alkotó vörösbarna barlangi agyagból pedig Pelobates fuscust, Bufo bufot, Bufo viridist, Rana temporariat és Rana agilist (?) hozott felszínre. Varrók Sarolta szerint ezek a fajok eljegesedési időszakban, mégpedig a Würm I. glaciálisban kerültek a barlangi üledékbe. A pleisztocén rétegen fekvő felső, holocén korú fekete, erdei humuszrétegből Pelobates fuscus, Bufo bufo, Bufo viridis és Rana temporaria került elő. A Száraz-Gerence-barlangból kimutatott fajok a környék mai herpetofaunájának elődeit képviselik azzal a jelentős különbséggel, hogy a Rana temporaria ma már nem él ezen a területen. Ugyancsak Varrók Sarolta tárta fel 1953-ban a Tönkölős-hegyi-sziklaodut. Itt a legalsó, sárga rétegben Bufo bufot és egy Rana-faj töredékét találta. A középső barna és a legfelső, fekete humuszrétegből egyaránt a Bufo bufot mutatta ki. A barna varangyot itt is pleisztocén-korszaki Würm I. glaciális-korúnak tartja.