Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
Élőhelyek
2. Déli-Bakony A második legnagyobb kistájcsoport. Átlagos tengerszint feletti magassága 300-350 m. Törésvonalak mentén blokkokra, tönkökre tagolódik. A kiemelkedő' hegységi blokkok 400-600 m magasak. Éghajlatában, a magasabb részeken montán hatások érvényesülnek , Q az alacsonyabb térszíneken mérsékelten meleg, mérsékelten nedves a klíma. Az évi középhó'mérséklet 9,5 C, a csapadék évi átlaga 650-700 mm. Az északi lejtőkön bükkös, a délieken cseres-tölgyes erdők élnek. A száraz, dolomitkopáros, erdőmaradványos lejtőkön legelők vannak. A hegylábfelszínek lankás részein túlnyomórészt mezőgazdasági művelés alakult ki. Vízfolyásai közül a Torna, a Vázsonyi-séd és a Veszprémi-séd említhető. Természetes tavai a Kab-hegyen kialakult Nagy-tó és Nyír-tó. 3. Balaton-felvidék Hegységi, dombsági és hegy lábfelszíni típusokból álló kistájcsoport. Két kistájra osztható: a Balaton parti sávja és a déli lejtők az ún. Balatoni-Riviéra, a többi rész a kismedencékkel a. Balaton-felvidék. Az éghajlat meleg és aránylag száraz. Az évi középhőmérséklet 10-10,5 °C, az évi csapadékmennyiség 650-700 mm. A magas térszíneken jórészt a szubmediterrán vonásokat mutató cseres-tölgyes erdős tájtípus az uralkodó. A Balatoni-Riviérára a foltszerűen elhelyezkedő erdő-, mező- és kertgazdaságok, üdülő- és lakótájtípusok jellemzők. A Balaton-felvidékről kisebb-nagyobb sédek vize érkezik a Balatonba. 4. A Tapolcai-medence A Balaton-felvidéktől nyugatra fekvő medencét a belőle kiemelkedő bazaltsapkás tanúhegyek jellemzik. Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telő. Évi középhőmérséklete 10 °C, az évi csapadékmennyiség 650-700 mm. A laposabb tanúhegyeken helyenként erdők díszlenek. E hegyek lejtőin sok helyen kopár kőfolyások húzódnak. A dombsági lejtőkön elsősorban szőlő- és gyümölcstermelés folyik. Legnagyobb vízfolyása az Eger-patak. 5. Keszthelyi-hegység A Bakony legnyugatibb tagja. Szigetszerűen kiemelkedik a környezetéből. Két, egymástól elütő kőzetből álló és eltérő felépítésű kistájból áll: a Keszthelyi-fennsík dolomitból és mészkőből épült fel, a Tátika-csoport hegyei (Tátika, Rezi, Kovácsi-hegy, Nagy láz-hegy) bazaltból álló vulkanikus hegyek. Legmagasabb csúcs a Köves-tető (444 m). Éghajlata mérsékelten nedves, hűvösebb nyarú, enyhe telű, atlanti klímahatású. Az évi középhőmérséklet 9,5 C, a csapadék évi mennyisége 700-750 mm. Területén erdőfoltok, karsztos fennsíkjain dolomitvegetáció található, elsősorban azonban agrár jellegű a tájtípus, helyenkénti ipartelepítéssel. A hegység belső része vízszegény, de déli lábánál bővizű források fakadnak. Vízfolyása is kevés, a Csetényi-patak és a Csókakő-patak említhető. 6. Bakonyalja A Bakony hegységet északról és északkeletről, 10-30 km szélességben övezi; 980 km kiterjedésű hegységelőtéri dombság. Ide számítják a Bakony és Vértes közötti szerkezeti vonalak mentén kialakult süllyedéket, a Móri-árkot is. Átlagos tengerszint feletti magasság 200-300 m. Éghajlata mérsékelten meleg és mérsékelten nedves. Az évi csapadék mennyisége 600-700 mm. Az egykori természetes növényzet foltszerű maradványokban található. Á különböző kultúrvegetációjú, agrártípusú tájak uralják a területet. ÉLŐHELYEK A kétéltűek és hüllők igen sokféle élőhelyet népesítenek be a Bakonyban. A fajok biológiájának és elterjedési viszonyaiknak jobb áttekinthetősége érdekében - a kutatás évtizedeiben nyert tapasztalatokat összegezve - az alábbiakban bemutatom a legjellegzetesebb élőhelyeket. (Az egyes típusoknál zárójelben közölt helynevek, csak egy-egy tipikus élőhelyre utalnak. Természetesen számos, a megnevezett típusba sorolható lelőhely található a Bakonyban.)
