Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

10. Faunisztikai értékelés

magyarázható, hogy a cincérek a zárt szálerdó'kkel szemben eló'nyben részesítik a meleg erdó'szegélyeket, vagy még inkább az egymástól nem nagy távolságban álló magányos fákat. Ebbó'l adódik, hogy az ezen növénytársulásban megtalálható tölgyek, legtöbbször molyhostölgyek szinte biztos gyűjtőhelyek. Ha az egyes növénytársulásokat az úgynevezett klímazónáknak megfelelő sorrendbe állítom, s feltüntetem a leginkább őket előnyben részesítő fajok számát, a következő megoszlást kapom (VI. táblázat): VI. táblázat: A cincérfajok megoszlása aszerint, hogy a Bakonyban mely növénytársulásban fordulnak elő leggyakrabban Szubmediterrán jellegű társulás-. Melegkedvelő tölgyesek (Co.-Q.p.) 38 faj Sziklagyepek (Cl-Fe.r.): 2 faj Összesen 62 faj 40,0% Tölgyesek öve: Cseres tölgyesek (Q.p.-c.) : 12 faj egyéb vegyes tölgyes (Q.-Ul., Ti.a.-Q.): 12 faj fűzesek (Sa.a.-f.): 13 faj fenyvesek (Fe.-Pi.): 15 faj gyümölcsös9 faj láprétek: 8 faj összesen: 69 faj - 44,5% Gyertyános tölgyesek öve: gyertyános tölgyesek (Q.p.-Ca.): 10 faj hárs-kőris sziklaerdő (Ti.-Fr.): 4 faj fenyvesek (Pi.c.): 6 faj összesen: 20 faj - 12,9% Szubmontán bükkösök öve (Me.-Fa.): 4 faj - 2,6% Nem értékeltem: 14 faj Megjegyzések: A gyümölcsösöket a tölgyesek övébe soroltam, de némely faj esetében a szubmediterrán jellegű társulás felel meg jobban a gyümölcsösök előfordulási helyének. A lucosokat (Piceetum cultum) a gyertyános-tölgyesek övébe soroltam, de a szubmontán bükkösök övébe is lehetne őket sorolni. összességében megállapítható, hogy a tölgyesek övének és a szubmediterrán társulásoknak megfelelő fajok dominálnak. Bár elég nagy területet foglal el a szubmontán bükkös is, mégis csak kevés az elsősorban erről a területről előkerülő faj. Ezen növénytársulásokból levonható adatok is azt támasztják alá, hogy a Bakony tényleges helyzeténél összességében melegebb karakterű terület. A tartózkodás helye szerinti megoszlás ,,I." csoport, amikor a kopuláció a peterakás helyén történik: 60 faj, - 38,7% ,,II." csoport, amikor a kopuláció a tápnövényen,főként levelein, hajtásain történik: 39 faj, - 25,2% „III." csoport, amikor a kopuláció a peterakás és a tápnövény helyétől függetlenül, például virágokon történik: 49 faj, - 31,6%. „IV." csoport, amikor a kopuláció a talajon történik: 7 faj, - 4,5% Ezen csoportosítás, illetve az egyes fajok ezen csoportokba történő beosztása az állat megfigyelését, gyűjtését könnyíti meg. Megtudhatjuk, hol található az állat, sőt többnyire azt is, mely napszakban. Az I. csoportba tartozó állatok ugyanis általában alkonyati, esti jószágok, nappal többnyire rejtőzködnek pl. farakások belsejében, döntött fák alsó részén, bár néha kánikulában vagy vihar előtti időszakban erőteljesen mozognak. A II. és a III. csoportba nappali állatok tartoznak, a II. csoport esetében azonban, ha a tápnövény nem nyújt elég védelmet a túlzott napsütés ellen, gyakran késő délután látjuk a legintenzívebb mozgást, amikor a nap már nem süt olyan erősen (pl. Phytoeciák). Sok esetben a III. csoport tagjai is kerülik a túlzott napsütést, mozgásukban nemegyszer délelőtti maximumot mutatva. A fajok gyakoriságmegoszlása A 155 értékelt faj a besorolás szempontjainál megadott kritériumok és az ez idáig rendelkezésünkre álló adatok alapján gyakorisági szempontból a következőképpen oszlik meg a Bakony területén: (1. VII. táblázat)