Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)
7. Fajlista
ÍV. A kopuláció a talajon történik (Pl. Dorcadini) A fajok összefoglaló táblázatában ezen csoportokat a megfelelő' római számmal fogom jelölni. 5. és 6. oszlop: Az egyes faunakistájakról, illetve a Bakony egész területéről a megadott adatok száma. Itt a ténylegesen begyűjtött vagy leközölt példányok számának összegét kell érteni. A számjegy utáni esetleges ,, + " jel arra utal, hogy nem mindig került az állat teljes mennyiségben begyűjtésre. 7. Érték minősítés - gyakoriság Egy-egy cincér természetbeli gyakoriságának jelölésére gyakran hallunk különféle jelzőket (ritka, sporadikus, tömeges stb.), melyek rögtön mintegy értékmegjelölést is adnak. A cincérgyűjtés módszerei között a nevelésnél már említettem, hogy egy-egy ritkának tartott fajból is sok esetben nevelhetünk ki tucatszám példányokat, s ezáltal a gyűjtő számára a ritka fogalom mind a mennyiség, mind az érték vonatkozásában elveszti jelentését. Kétségtelen, hogy bizonyára jónéhány olyan cincért tartunk jelenleg is nagyon ritkának, amelynek életmódjáról most még csak keveset tudunk, de talán később tömegével is gyűjthető lesz. Ebből az is következik, hogy ugyanazon faj 2 különböző ismeretekkel rendelkező gyűjtő számára különböző értéket képviselhet. Mitől függ egy bogár, jelen esetben cincér gyakorisága? Függ az elterjedési terület nagyságától, az elterjedési területen belüli előfordulási gyakoriságtól (a lelőhelyek száma mutatja), a gyűjthetőségétől, menynyiségétől, ami az állat életmódjától is függ (az egy-egy lelőhelyről való példányok száma mutatja). Az állat szubjektív megítélésénél figyelembe kell venni azt is, mennyi időráfordítással, azaz milyen módon juthatunk az állathoz. A megadott bakonyi adatok együttes figyelembe vételével megpróbálom a bakonyi cincéreket különböző gyakorisági csoportokba osztani. A csoportok kialakításánál figyelembe veszem a bakonyi elterjedést, a gyűjthetőséget, annak egyszerűbb vagy bonyolultabb voltát, a gyűjtés reprodukálhatóságát, de végső soron a döntő maga a gyűjtött mennyiség. Hangsúlyozom, az eszerint kialakított érték-minősítés a Bakonyra vonatkozik, s természetesen nem mindig felel meg az állatról alkotott általános véleménynek, ám pontosan ez adja jelentőségét, hiszen így esetleg faunisztikai következtetések vonhatók le az általános, illetve a bakonyi gyakoriság különbségéből. A bakonyi elterjedtség alatt azt értem, hogy egymással nem határos területeken, nagyjából hasonló életfeltételek között (tápnövény megléte, a növénytársulás és a klimatikus tényezők alapvető megegyezése) a területeknek csak nagyon kis hányadán, kisebb vagy nagyobb részén fordul elő az állat. Egyszerűbb gyűjtésmódnak ítélem meg az egyelést, fűhálózást, bonyolultabbnak a nevelést, az éjszakai gyűjtést. Reprodukálhatóság alatt azt értem, hogy ugyanazon a helyen, hasonló feltételek között hasonló számban gyűjthető az állat. A kialakított egyes csoportok: 1. összesen csak egy-két példányt gyűjtöttek, egyetlen lelőhelyről - „Nagyon ritka" (Ha ez az állat egész elterjedési területére is vonatkoztatható „rendkívüli ritkaság".) Véleményem szerint ezek a kategóriák az ismeretek és a célzott gyűjtés következtében vagy módosulnak, vagy az adott tájegységről („rendkívüli ritkaság" esetén általában) kipusztultnak tekinthető az állat, de kétségtelen, hogy a „kipusztult" megállapítás időpontja biztonsággal nem határozható meg. 2. Csak néhány példányt gyűjtöttek, s csak néhány lelőhely áll rendelkezésünkre - „Ritka" 3. Több alkalommal is gyűjtötték, de a szabadban sosem tömegesen, a lelőhelyek száma kevés - „Elég ritka" (= „nem gyakori") 4. Többször gyűjtötték, néha nagyobb mennyiségben is, de a lelőhelyek száma viszonylag kevés - „Nem ritka" (= „elég gyakori") 5. Sokszor gyűjtötték, sokszor nagyobb mennyiségben is, sok lelőhelyről ismert - „Gyakori" 6. Nagyon sok helyen tömeges előfordulású - „Nagyon gyakori" A „közönséges" megjelölés ugyanezen csoportra értendő, de véleményem szerint azon fajokra, amelyek nagyságuk, életmódjuk miatt gyakran kerülnek a „nem gyűjtők" - például kirándulók útjába is. A kérdőjellel megjelölt fajok bakonyi előfordulása bizonytalan.
