Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

1. Bevezetés - 2. Földrajzi áttekintés

Talajtani szempontból a különféle erdó'talajok az uralkodóak. A Bakony geológiai szerkezetére jellemzők a DNY-ÉK és az erre merőleges ÉNY-DK irányú, tektonikus eredetű fő-törésvonalak. Ezek a törésvonalak determinálják a jelenkori völgyeket. A legtöbb esetben ezen völgyekben vezetnek a fő közlekedési útvonalak is. A Bakony kisebb tájegységeinek határát is ezek a fő-törésvonalak alkotják. A Bakony átlagos évi középhőmérséklete 9-9,5 C, az átlagos csapadék 600-800 mm, de mind a hőmérséklet, mind pedig a csapadék mennyisége az egyes résztájakon különböző. Mikroklimatikus szempontból jelentős eltérést találunk zárt jellegű szurdokvölgyek és kopár fennsíkok között, ami növény- és állatföldrajzi szempontból egy-egy tájegységen belül is nagy változatossághoz vezet. Viszonylag kevés a folyó- és állóvize, ugyanis a csapadék nagy része gyorsan leszivárog a kopár karsztmezők, valamint a legtöbbször csak vékony talajréteggel borított mészkő és dolomit repedéseiben a mélyszinti karsztvízrétegbe. Az intenzív bányaművelés során a karsztvíz-szintsüllyedés hatására egyre több egykor bővizű - forrás apad el. A tágabb értelemben vett Bakony növényföldrajzi szempontból nem egységes terület. Az egész Dunántúli-Középhegység a Bakonyicum flóravidékhez tartozik, amelynek négy flórajárása közül kettő - a Vespremiense és a Balatonicum - terjed ki a Bakonyra. Területünknek a montán és szubmontán elemei a legjelentősebbek. Viszonylag nagy a közép-európai és kevés a kelet-európai fajok száma. Jelentős a mediterrán fajok aránya, olyannyira, hogy ebben a tekintetben még a Mecsektől sem különbözik számottevően. Az összterületnek mintegy harmadát még ma is erdők borítják, sőt a Magas-Bakonyban a terület zömét erdő fedi. A Bakony erdeinek fafaj-megoszlását az I. táblázat mutatja I. táblázat: A Bakony erdeinek fafaj-megoszlása Tölgy (Quercus) 583 km

2 - 43,2% (ezen belül cser 365 km ) Bükk (Fagus) 187 km

2 - 13,8% Gyertyán (Carpinus) 160 km

2 - 11,9% Akác (Robinia) 103 km

2 - 7,6% Nyár (Populus) 59 km

2 - 4,3% Fűz (Salix) 3 km

2 - 0,2% Egyéb (AL.) 97 km

2 - 7,2% Fenyő (Pinus, Picea) 159 km

2 - 11,8% összesen (Sum.) 1351 km

2 -100,0% A Bakony domináló növénytársulásai tükrözik az erdők fáinak faj megoszlását, s a klímazónáknak megfelelőek. Legnagyobb a cseres tölgyesek (Quercetum petraeae -cerris) részaránya: a Keszthelyi-hg., a DéliBakony, a Keleti-Bakony és a Balaton-felvidék Zánkától délnyugatra terjedő területének domináló növénytársulása. A Balaton-felvidék Zánkától északra terjedő részén, az Északi- és a Keleti-Bakony déli lejtőin szubmediterrán jellegű tölgyesek, így a cserszömörcés molyhos tölgyes karszterdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és az illír jellegű molyhostölgyes karszterdők (Orno-Quercetum pubescentis) vannak többségben. Hegyi gyertyános-tölgyesek (Querco petraeae - Carpinetum) elszórtan több helyen, általában a szubmontán bükkösök (Melitti-Fagetum) mellett, azoknál alacsonyabb, némüeg melegebb területeken találhatók. A szubmontán bükkösök a Bakony legmagasabb területeit foglalják el. Ezen meghatározó növénytársulásokhoz egyéb, a kőzetek, a víz, a domborzat által befolyásolt erdők, növénytársulások is csatlakoznak. Többfelé találkozhatunk ültetett (elsősorban fekete-) fenyvessel (Pinetum ill. Piceetum cultum). Említést érdemel a reliktum jellegű homoki erdeifenyves - a Fenyőfői ösfenyves (Festuco vaginatae-Pinetum). A Balaton-parton a láprétek, a Balaton-felvidék és a Keleti-Bakony alacsonyabb részein a kultúrterületek (beleértve a gyümölcsösöket is) aránya magas, a határos hegyek déli oldalán pedig nyílt dolomit és mészkő sziklagyepek figyelhetők meg. (Megemlítem, hogy a telepített fekete fenyő és akác erdők jelentősen befolyásolják az eredeti flórát és faunát.) Állatföldrajzi szempontból a Baconyicum faunatájat öt résztájra, úgynevezett faunakistájra osztjuk fel (PAPP 1968). A későbbiekben az egyes lelőhelyeket a megfelelő faunakistájba is besorolom. /. Balaton-felvidék Ide tartozik a Veszprém-Várpalotai-fennsík, a Balaton-felvidék, a Tapolcai-medence és a Keszthelyi-hegység déli, Balaton-parti része. Északnyugatról a veszprémi Séd- és az Eger-patak határolja, délnyugatról a Keszthelyi-hegység. Átlagos tengerszint feletti magassága 150-200 m, kiemelkedőbb csúcsok a Badacsony (438 m), a Recsek-hegy (430 m), és a Szent-György-hegy (417 m). Éghajlatában a j^egkifejezettebb a szubmediterrán jelleg. Évi középhőmérséklet 10-10,5 C, a nyári hónapokban 20-21 C. Évi csapadék 650700 mm. Többféle alapkőzetén (dolomit, mészkő, homok, homokkő, bazalt, lösz) változatos növényzet alakult ki. Az egész Bakonybol ez a legmelegebb, legszárazabb terület, sok déli állatfaj itt éri el elterjedésének északnyugati-nyugati határát.