Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

AL: 39: Koloska-völgy, 79.V.12. tömegesen, Die - 56: 79.IV.23., 3, ex 1. hársból, Kol, 79.V.13. ex 1. hárs, Szék, 80.V.19-22. ex 1. hársból, átmérő 2-4 cm között, 11, Med-Kol, 85.V1.6. hárságon mászott, Kol. 131. Stenidea genei ARAG. (Jav.: Keskeny tölgy cincér) 1 cm-es, keskeny, barna szárnyfedőjű, előtorának felülete hosszanti irányban ráncolt. Pontusi elterjedesu faj. Hazánkból csak kevés helyről ismeretes. Meleg tölgyesekben (Quercus), a Coraebus fasciatus OL. díszbogár által meggyűrűzött, elhalt ágak vékony gallyaiban fejlődik. Ezekből nevelhető, vagy kora tavasszal kopogtatható. DEMELT (1966) szerint már július-augusztusban bebábozódik, imágóként telel át. Eddig csak a Balatonfelvidékről, Balaton udvariból (31.) sikerült a Bakonybol kimutatni. Kora ősszel begyűjtött molyhostölgy (Quercus lanuginosa) ágakból 1975. XI.16-án 1 példányt, illetve ugyaninnen, 1976. őszéről származó ágakból 1977. II. 14-én 2 példányt sikerült kinevelni Székely Kálmánnak. Biztosra veszem, hogy később a Balaton-felvidék több pontjáról is elő fog kerülni. 132. Agapanthia leucaspis STEV. - Magyar bogáncscincér 1 cm-nél kisebb, egyszínű fémkék, a szárnyfedők vége közepükön hegyesre kihúzott, ezért egymástól szétállnak. Pontusi elterjedesu. Hazánkban csak nagyon szórványosan fordul elő, de néhol, például a Sashegyen nagy számban is. Bakonyi lelőhelye elterjedésének nyugati határát jelenti. Az irodalom fejlődéséről semmi biztosat nem tud, a Sas-hegyről (Budapest) Muskovits fekete pesztercéből (Ballota nigra) és orvosi somkóróból (Meliotus officinalis) nevelte. Az imágó fűhálózással gyűjthető a legkönnyebben május végén, júniusban. Data in coll.: KUTHY (1896) Tapolcáról (131.) említi, ezt az adatot KASZAB (1971) is átveszi, de a bizonyító példányt nem sikerült megtalálnom. Somlóvásárhelyen (124.) 1978.VII.8-án Podlussány fűhálózással gyűjtötte. 133. Agapanthia violacea FABR. - Kék bogáncscincér 1 cm körüli fémkék vagy fémzöld színű. Palearktikus elterjedesu, hazánkban is mindenfelé előfordul. Lágyszárú növények (KASZAB 1971 szerint például Echium, Medicago, Salvia, Scabiosa) szárában fejlődik, a talajhoz közeli részen bábozódik be. Muskovits orvosi somkóróból (Melilotus officinalis) nevelte. A szárazabb, sztyepp jellegű réteket kedveli. Az imágó májusban, június elején tápnövényeinek száráról fűhálózással gyűjthető be. Data in coll. BTM-Zirc: 5: 78.VI.L, Kas - 19: 65.VI.21., Papp - 31: 76.V.9., 5, Pod - 38: 57.V.22., 2, Papp - 44: 74.V.8., Kas, 74.V.8., 2, Tóth, 78.V.23., 78.VI.8., Kas, 78.VI.8., 4, Szúr, 79.V.19., Hav - 54: 68.IV. 26-, Papp - 56: 79.VI.15., Kol - 61: 80.V.26., 81.V.18., Kol - 66: 72.VI.3., Bali - 75: 72.V.25., 12, Tóth - 80: 75.V.28., Tóth - 81: 65.V.25., 3, Papp - 108: 79.VI.18., Bali - 111: 71.VI.3., Tóth, 74.V.21., 2, Tóth - 124: 78.VII.8., 2, Bali - 135: 78.VI.18., 2, Tóth - 148: 76.V.25., Bali - 157: 71.VI.14., 72.V.18.,5,Tóth. AL: 20: 76.V.9., 3, 82.V.23., 6. Med - 31: 76.V.9., Pod - 32: 78.VI.18., Pod - 44: 81.VI.20., Szeő - 46: 78.V.29., Med - 61: 81.V.19. 6 fűhálózással, 81.V.25., 2, 81.V.26. tucatjával volt, Kol - 74: 62.VI. 9. fűhálózással (TÓTH 1968) - 79: 80.VI.14., 82.V.22., Szeő - 105: 70.VI.7., Sol - 150: 72.VI.5., Med, 85.VI.23., 3, Vida. 134. Agapanthia kirbyi GYLL. - ökörfarkkórócincér (26. ábra) 1,5-2,5 cm közötti nagyságú, szárnyfedői nagyon egyenletesen, szinte bársonyosan szőrözöttek, világos sárgásbarnák. Pontomediterrán elterjedesu. Hazánkban több helyről ismerjük, de sehol sem él nagy számban. A meleg domboldalakat kedveli, ökörfarkkórók (Verbascum) szárában fejlődik, egy-egy, akár 2 méteresre is megnövő növényben mindig csak egy. A lárva ősszel a talajszint közelébe húzódik. Tél végén, kora tavaszszal a száraz előző évi,álló ökörfarkkórók között olyanokat is találunk, melyek ledőlve fekszenek, a szár kb 10 cm-re a földtől szabályosan harántba tört, s csak egy kis széli rész tartja a csonkhoz. A csonk közepén kb. fél cm átmérőjű, durva rágcsálékkal gondosan eltömött lyukat láthatunk, ez alatt vannak az ekkor még lárva ökörfarkkórócincérek. Álló növényben sosem találtuk. Imágó alakban május végén június elején tápnövénye leveleinek tövénél, vagy a déli órákban az éppen virágzásnak indult növények körül röptükben foghatjuk. Véleményem szerint a kipusztulás fenyegeti, mivel egy-egy területről a száraz ökörfarkkórók bármilyen célú begyűjtése, felégetése az adott területről történő kiirtásukat eredményezi.