Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

AL: 22: 79.V.23. ex 1. tölgy, 5, Med - 26: 79.V.10. ex 1. tölgy, 4, Med - 51: 83.V.11., Pod - 55: 79.IV. 15. ex L, 81.V. ex 1. mindkétszer bibircses kecskerágóból, tömegesen, Kol - 80: 82.V.22., Szeő - 88: 74.IV. ex 1. 1 cm átmérőjű almagallyból tömegesen, Gas, - 157: 81.X.10., Pod. 127. Pogonochaerus fasciculatus DE GEER - Árva ecsetcincér Fél cm-es, szürkésbarna, a szárnyfedők első harmadában egy világos harántcsíkkal. A szárnyfedők végén nincs hegy, kívül-belül lekerekítettek. Palearktikus elterjedesu. Hazánkban nem nagyon elterjedt, inkább a hegyvidékek lucfenyveseiben (Picea excelsa) él. Más fenyőfélékben (Pinus) is fejlődik. A Bakonybol is csak kevés adatunk van. A többi Pogonochaerus fajhoz képest ennek lárvája jobban karcolja a farészt, egyebekben érvényes a már leírt fejlődésmenet. Data in coll.: 39: Nosztori-völgy, 82.V.23., Pod - 50: 83.IV.30., Pod. 128. Pogonochaerus decoratus FAIRM. (Jav.: Díszes ecsetcincér) Fél cm-es, szürkés összhatású, a szárnyfedőkön világos sáv húzódik föntről be- és lefelé, majdnem a varratig. Európai elterjedesu. KASZAB (1971) hazánkban ritkának tartja, de újabban elég sok helyről sikerült nevelni, például Budakesziről nagyobb számban is. Az itt szerzett tapasztalatok alapján feketefenyő (Pinus nigra) olyan száraz ágaiban él, melyek közvetlenül a még élő ágak alatt helyezkednek el. A kérget gyakran egészen könnyen le tudjuk hántani, akár kézzel lecsavarható, s szinte egyáltalán nem látjuk a farészben a nyomát, illetve csak a betömött bábbölcső nyílást. Ugyanakkor a kéreg belsején felfedezhetjük a kb. 3 mm széles, kanyargós járatokat, melyeket aprószemű, tömött, barnás rágcsálék tölt ki. A bábbölcső nyílása 23-szor 1,5—2 mm-es. A farészben 3—5 mm mélységben a járat elfordul, az ág tengelyével megegyező irányú lesz, itt találjuk magát a bábbölcsőt. Júliusban, augusztus elején kész imágókat találtunk a bábbölcsőben, de augusztus közepétől csak a friss röplyukakat láttuk, s ha találtunk is betömött nyílást, mindig parazitáit volt, ilyenkor imágót egyszer sem találtunk a fában, de tudtunk az ágakról kopogtatni. (MedvegyMuskovits). Megemlítem, hogy pl. Csongrád megyében tavasszal gyantába dögölve is több esetben megfigyelhető volt mindhárom, fenyőben élő Pogonochaerus faj. (Ásotthalom, Gaskó Béla - Medvegy). A Bakonybol kevés adatunk van, de valószínűnek tartom, hogy pl. a Fenyőfői-ősfenyvesből a fentieket figyelembe véve több példányt lehet gyűjteni. Az irodalom mindenféle fenyőből (Pinus, Picea) említi. Data in coll.: 50: 83.IV.30., Pod - 55: 84.VIII.22., 2, 84.IX.3., 84.IX.5., 2, 84.IX.6., 4, 85.VIII.26., 3 péld. ex im feketefenyőből, Kol - 113: in coll. TTM, (KASZAB 1971) - 146: in TTM, leg: Lenci. 129. Pogonochaerus ovatus GOEZE (Jav.: Pettyesvégű ecsetcincér) Fél cm-es, mintázata a Pogonochaerus decoratus FAIRM. fajéhoz nagyon hasonló, a kettőt egymástól a szárnyfedők pontozottsága alapján lehet elkülöníteni, de jó nagyító, vagy mikroszkóp kell hozzá: míg az említett hasonló fajnál a mély, nagy pontozás csak a szárnyfedők első háromnegyed részén figyelhető meg, addig ezen fajnál a szárnyfedők leghátsó, már lefelé ereszkedő részén is találunk ilyen pontokat. Európai elterjedesu faj, de hazánkban csak szórványos, ritkább, mint a decoratus FAIRM. A Bakonybol eddig egyetlen adatunk van, de célzott kereséssel, neveléssel biztosan többet sikerül majd gyűjteni. DEMELT (1966) szerint fenyőféléken (Pinus, Picea) kívül sok lombosfában megél, így például tölgyben (Quercus), szilben (Ulmus), nyírben (Betula), gesztenyében (Castanea). Az egyetlen adat: Data in coll. BTM-Zirc: 50: 75.X.29. leg: Tóth. 130. Oplosia fennica PAYK. (Jav.: Foltos hárscincér) Kevéssel meghaladja az egy cm-t. Sötét-szürke-feketés összhatású, a szárnyfedők közepe mögött egy széles, vízszintes világos harántcsíkkal. Európai elterjedesu. Hazánkból KASZAB (1971) csak Budapest környékéről és Siófokról tudta megemlíteni. Azóta a Bakony több pontján is megtaláltuk. Főleg a kissé hűvösebb mikroklímájú területeket kedveli. DEMELT (1966.) szerint többféle fában él (hárs - Tilia, bükk — Fagus, mogyoró - Corylus, som - Cornus), mi azonban mindig csak hársban (Tüia) találtuk. Földön heverő, 3-6 cm átmérőjű, részben korhadásnak indult ágakban fejlődik, amelyek kérge szinte kézzel lecsavarható a nedves farészről. A kéregben, illetve kissé alatta rág, majd a farészbe húzódik bábozódni, s a bemeneti nyílást durvaszálú rágcsálókkal tömi el. Már tél végén a bábbölcsőben találjuk, az imágók kora tavasszal kerek, a bemeneti nyílástól 5—10 cm-re levő kirepülőnyíláson hagyják el a fát. Május-júniusban napközben heverő törzsek alján találjuk, estefelé aktív, virágot nem látogat. Data in coll. BTM-Zirc: 26: 79.V.12., Die - 37: 79.IV.10., Kol, 79.V.6., 79.V.9., 2, 79.V.19., 4, Die - 56: 79.IV.13., 2, 79.IV.15., 79.IV.18., 79.IV.23., 79.IV.24., 79.V.1., 79.V.10., Kol - 61: 79.V.9., 3, Die, 79.V.16., Kol, 79.V.16., 5, 79.V.18., Die - 80: 73.V.28.. Tóth.