Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

20. ábra: Purpuricenus budensis GÖTZ, kopuldló pár 106. Purpuricenus kaehleri L. - Vércincér 1,5-2 cm-es, fekete, de szárnyfedői vérvörösek, közepükön egy megnyúlt csepp alakú fekete folttal. Holomediterrán elterjedesu. Hazánkban és a Bakonyban is több helyről ismerjük, de mindenütt csak kevés példányát sikerült találni. A melegebb vidékeken fordul elő. Elsősorban tölgyben (Quercus) él, de KASZAB (1971) szerint további tápnövénye: gesztenye (Castanea), bükk (Fagus), fűz (Salix), nyár (Populus), gyümölcsfák (Rosaceae). A lárva 3—5 cm átmérőjű nem túl száraz ágakban rág, a középtájékon egy, rágcsálókkal szorosan kitöltött járatot, melynek végén bebábozódik. Az imágókat júniusban találhatjuk főként fiatal hajtásvégeken, leveleken, ritkán virágokon, a nőstényeket petézésre alkalmas vastagságú, kb 1 éve elszáradt, heverő ágakon. (Megemlítem, hogy a Velebitben e fajt sajmeggy (Prunus mahaleb) és szilvaféle (Prunus) édes gyümölcsén nagy számban megfigyeltük, volt olyan szilvaszem, melynek felét is elfogyasztották a bogarak, ugyanezen fa hajtásain copuláltak is.) Data in coll. BTM-Zirc: 66: 72.VIII.13., 2, 72.VIII.15., Bali - 73: 85.VI.5., Tóth. Al.: 22: 77.VI.5. kőrislevélen, Med - 77: KUTHY 1896, - 79: leg: Nagy József - 80: 67.VII.15., Szer 104: Pázmándhegy, 69.VI.6., in coll. Sol, leg: Burján Á. (További adataink vannak a Bakonyhoz nem tartozó, de a Pannonhalmi-dombsággal közvetlenül határos Pázmándról, Győrszentivánról, Győrszemeréről.) 107. Purpuricenus budensis GÖTZ - Bíborcincér (20. ábra) Szintén 1,5-2 cm-es, habitusában a vércincérhez nagyon hasonló faj, azonban itt a szárnyfedők fekete foltja a szárnyfedők végén található, a varrat mentén felhúzódik a szárnyfedők közepéig. Az előtör felülete is többé-kevésbé vörös. Pontomediterrán elterjedesu. Hazánkban általában az alföldeket szegélyező dombvidékeken fordul elő. Elég sporadikus, viszont lelőhelyén általában rendszeresen, olykor tömegesen fogható. KASZAB (1971) szerint tölgyben (Quercus), bükkben (Fagus), gyümölcsfákban (Rosaceae) fejlődik. Az imágók júliusban találhatók különféle virágokon.