Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)
7. Fajlista
61. Stenopterus flavicornis KÜST. (Jav: Sárgacsápú keskenyfedó's cincér) Valamivel nagyobb, mint 1 cm. Szárnyfedői, akárcsak a következő Stenopterus faj esetében hátrafelé a szárnyfedők közepe tájáig erősen elkeskenyednek, onnan tovább hátra már párhuzamosak. Csápjai, lábai teljesen sárgásbarnák, előtorán csak 2 fényes kiemelkedés van, a sárgásbarna szárnyfedők töve élesen határoltan sötét. Pontomediterrán elterjedesu faj. Magyarországon is elsősorban a déli területeken, ill xerotherm helyeken fordul elő. A Bakony melegebb vidékein is megtalálhatjuk, az imágó június végén, július elején virágokról gyűjthető. Valószínűleg lombosfákban fejlődik. Data in coll. BTM-Zirc: 21: 69.VI.18. Papp - 50: 76.VII.12., 3, Bali - 54: 74.VI.25., 3, 74.VII.27., 76.VI.22., 5, Bali - 131:67.VI.19., Papp - 132: 76.VII.11., 8, Bali - 134: 69.VII.18., Tap. Al.: 20: 74.VI.27., 3, 74.VI.30., 6, fühálózással, Med - 35: 78.VI.27. fűhálózással, Med - 50: 80.VIII.3., Mus -61:84.VII.18.,Kol. - 150:81.VI.20., Vida. 62. Stenopterus rufus L. - Keskenyfedó's cincér Habitusa az előző fajéval megegyezik, de a combok vége és az első 2 csápíz, ill. a 3. és 4. csápíz vége fekete. Előtorán középen is van egy harmadik fényes kis kiemelkedés. Pontomediterrán elterjedesu, de az előző fajhoz képest kissé északabbra is, illetve a kevésbé meleg területeken is megtalálható. Hazánkban és a Bakonyban is mindenfelé megtalálható virágokon, elsősorban júniusban. Valószínűleg többféle lombosfában, leginkább tölgyben (Quercus) fejlődik, de fejlődésmenete nem tisztázott. Data in coll. BTM-Zirc: 5: 62.V.9., Papp - 6: 69.VI.28., Papp - 7: 61.VI.9., 3, Papp - 8:68.VIII.5., Papp, 72.VI.29. Tóth - 20: 74.VII.30., 2, Med - 21: 65.V.27., 66.VI.12., Papp - 24: 69.VII.8., 4, TóthL 69 VII 9 ' 2, Papp - 26: 62.V.21., 63.VI.16., Papp - 29: 79.VI.5., Roz - 30: 78.VI.22., Szal - 31: 82.VI.26.! Roz - 49: 72.VII.16., Tóth - 50: 76.VII.12., 3, Bali - 54: 67.VL, 74.VI.25., 4, Bali - 56: 80 VIII 11., Kol - 61: 62.V.17., 2, Papp - 66: 72.VI.3., 8, 72.VI.31., 72.VII.28., 5, Bali, - 77: 77.VII.12 Nagy - 80: 69.VII.11., Papp - 81: 76.VII.12., Bah, 80.VII.12., 80.VIII.9., Roz, - 91:69.VII.7., Papp - 99: 63.VII.11., Papp, 74.VII.11., Bali - 101: 74.VII.4., Bali - 103: 62.VI.8., 2, Nov, 62.VI.12 Papp - 109: 73.VII.30., Bali - 110: 81.VI.23., 2, Bali - 112: 68.VI.26., Papp - 124: 62.VII.27., 2, Papp, 78.VII.5., Szúr, 78.VII.5., Nov - 130: 82.VI.28., Tóth - 131: 76.VI.19., 4, Papp, 80.VI 8 Szai - 132: 76.VII.11., 8, Bali - 135: 72.VII.5., 6, 72.VII.19., 83.V.21., 2, Tóth - 137:72.VI.12 73 VII 4., 4, 76.VI.28., 8, Bali - 139: 78.VI.10., 78.VI.15., 78.VII.2., Die - 145: 72.VII.21. Tóth - 146: 68.VI.23., 2, TóthL, 77.VII.12., 2, Sip, 81.VII.9., Bali - 147: 76.VII.6., 3, Bali - 157: 79.VI.12. Tóth AL: 20: 74.VI.27., 10, 74.VI.30., 5, ernyősvirágokról, 84.VI.17., 4, Med - 22: 84.VI.22., Med - 35: 78 VI.27., 2, Med - 61: 81. VI.17., 2, Kol - 124: 78.VII.8., Pod - 150: 72.VI.22., Med, 81.VI.20. 5 Vida. 63. Molorchus minor L. - Kis légycincér 1 cm körüli, fekete testű, a lábak és a csápok vörösbarnák, szárnyfedői szintén, l-l keskeny fehér ferde sávval. A szárnyfedők rövidek, éppen csak túlérnek a hátsó lábak eredésének vonalán. A hímek csápja 12 ízű, kétszerese a testhossznak. Palearktikus elterjedesu. A Bakony fenyveseiben sokfelé előfordul. Elsősorban lucban (Picea excelsa) él. A lárva a kéreg alatt rág, a fatestben bábozódik, imágó alakban telel át. Főként május végén találkozhatunk vele, tápnövénye törzsén, illetve virágokon. Data in coll. BTM-Zirc: 26: 78.V.1., Tóth - 56: 79.V.26., Kol - 94: 67.V.29., Papp - 98: 69.IV.30., Papp - 127: 57.V.30., Papp - 137: 72.V.10., Bali - 146: 76.V.2., 76.V.14., Bali. AL: 38: 70.V.21. Sol - 55: 81.V.21., 6, 81.VI.2., lucfenyves mellől, galagonya virágjáról, Kol - 105: belterületről, 70.V. in coll., Sol, leg: Krafesik M - 134: 80.V.25., Pod - 138: 64.V.31., Pod - 150: 83.VI.3., 2, Vida. 64. Molorchus kiesenwetteri MULS. (Jav.: Mandula légycincér) Fél cm-nél csak kevéssel nagyobb, de habitusa olyan, mint az előző fajé. Sárgásbarna szárnyfedőinek vége szurokfekete. Pontomediterrán elterjedesu. Hazánk több pontján is előfordul, a Bakonyban sem ritka. DEMELT (1966) szerint elsősorban fenyőfélékben fejlődik, de tapasztalataink, tenyésztési eredményeink alapján (GASKÓ 1975 útmutatását követve) fő tápnövényének a mandula (Amygdalus communis) tűnik, de vadrózsában (Rosa canina), fűzben (Salix), őszibarackban (Persica vulgaris) is megél. Egyszerre nagy számban is nevelhető. Valószínűleg azért tartották ritkának, mivel a szabadban nehezen vehető észre, de megfelelően előkészített, összerakott rőzserakásról jól kopogtatható. Virágról nem gyűjtöttük. Május-júniusban rajzik. Egészen vékony ágacskák (2-5 mm átmérőjűek) kérge alatt rág, az elkeskenyedett kéreg körömmel benyomható, lefejthető. A farészben bábozódik.
