Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

térő megjelenésű a var. glaucopterum SCHALL, forma és változatai, mivel ezeknél a szárnyfedő is sárgásbarna. A m. gracilicorne THÉRY alaknál (főként régebben önálló fajnak tartották) és ennek változatainál a csáp végig egyszínű sárgásbarna. Az északi területeket kivéve európai elterjedesu faj. Hazánkban sokfelé előfordul, de seholsem nagyobb számban. A Bakonybol csak két adatunk van, bár biztosra vehető, hogy több helyen is előfordul. Nyárfák (Populus), vadgesztenyék (Aesculus) odvaiban fejlődik 2-3 éven át. A fatestben bábozódik, a bábbölcsőt durva szálú faforgács veszi körül. Június elején rajzik, rövid ideig. Estefelé aktívabb, a törzsön mászkál, a sérült részeket keresi peterakás céljából. A rendelkezésünkre álló eddigi két adat: Data in coll.: 134: 71.V.14., Vesz - 143: 69.VII.8., Vesz. 16. Stenocorus quercus GOEZE - Tölgycincér 1,5-2 cm-es állat. Jelentős a szexuáldimorfizmus: a hím karcsúbb, szárnyfedői világos ólomszürkék, de a két váll vörösbarna. A nőstény nagyobb, testesebb, vagy teljesen fekete, vagy vörösbarna szárnyfedőjű. Pontomediíerrán elterjedesu, hazánk domb- és hegyvidékein a melegebb területeken fordul elő. Életmódjáról keveset tudunk. Feltételezésem szerint a Stenocorus meridianus L. fajhoz hasonlóan gyökerekben fejlődik, a talajban bábozódik. Irodalmi adatok szerint (DEMELT 1966, KASZAB 1971) tölgyben (Quercus) fejlődik, de magam szelídgesztenyésben (Castanea) is találtam. Virágzó cserjéken, tápnövénye hajtásain található, elsősorban májusban. Data in coll. BTM-Zirc: 26: 77.VI.16., Die - 61: 78.VI.2., Die - 130: 67.VII.5., Papp - 137: 76.VII.16., Bali, 147: 76.VI.10., Bali. Al.: 46: 76.VIL, Szeő - 90: Som-hegy, 81.V.22., piros nőstény, 83.V.19., 3, fekete nőstény, Kol. - 105: 70.V.30.,Sol. 17. Stenocorus meridianus L. - Fűzcincér Karcsú, a sárgásbarna és sötétszürke színek különböző arányban keverednek az egyes változatok esetében, lehet teljesen sárgás és teljesen feketés is. A hím 1,5-2 cm, a nőstény 2-2,5 cm-es. Palearktikus elterjedesu, hazánk dombvidékein sokfelé előfordul, a Bakonyban úgyszintén. CSEREPANOV (1979-85) szerint (Quercus, Ulmus), gyökerekben fejlődik, polyfág, s a talajban bábozódik. Az imágó május-júniusban rajzik, különböző fák (tölgy, hárs) és lágyszárúak virágjairól gyűjthetők, de sosem tömegesen. Data in coll. BTM-Zirc: 8: 61.VI.14., Papp - 26: 80.VI.26., 2, Die - 35: 63.VI.13., Papp - 59: 77.VI.11., 2, Tóth, 78.VII.5, 79.VII.19-, Kol - 80: 58.VII.8., Papp - 137: 73.VI.19., Kas, 73.VIII.9., Bali - 139: 79.VI. 25., Die - 143: 67.V., Vesz, 72.VI.6., 2, Tóth - 157: 73.VI.18., Ban, 73.VII.3., Bali. Al.: 32: 78.VI.18., Pod - 59: 78.VI.7., 2, 78.VII.5., 2, 78.VII.7., 7, Kol - 107: 72.V.20. in coll.Sol, leg: Vincze M. IS.Akimerus schaefferi LAICH. - Szilfacincér 2-2,5 cm nagyságú, rendkívül jellegzetes testalkatú faj: a vállban széles szárnyfedők hátrafelé annyira elkeskenyednek, hogy szinte egy csúcsba futnak össze. A hím szárnyfedője egyszínű vörösesbarna, a nőstény szárnyfedőinek közepén világosabb sárga harántsáv látható. Nagyon ritka esetben a nőstény szárnyfedői feketék, csak a harántsáv sárga (ab. nigrinus PIC), ezt a változatot a Pilisből és a Vértesből ismerjük, a Bakonybol nem. Közép-európai elterjedesu faj, szórványosan Dél-Európából is előkerül. Hazánk több pontjáról is fogták, talán a Pilisben a leggyakoribb, de mindenütt szórványosan és kis számban sikerült csak gyűjteni. A Bakonybol irodalmi adatot nem találtam. Életmódja alapján várhatóan több helyről is elő fog kerülni, de ez idáig csak egyetlen adatunk van. Valószínűleg tölgyben (Quercus), bükkben (Fagus), szilben (Ulmus) fejlődik, DEMELT (1966) szerint napsütötte, ritkásan álló fák felső törzságaiban. Június második felében rajzik, magasan a tápnövénye körül, de a délelőtti órákban meleg tisztásokon cserjék, lágyszárúak levelein, virágjain is tartózkodik, főként a frissen kikelt, még nagy potrohú példányok. Amikor a talajszint is már nagyon átmelegedett, szinte egyidőben repülnek fel magasra. Data in coll.: 71:68.VI. sátoros margitvirágról, Vesz. 19. Acmeops coliaris L. - Vörösnyakú virágcincér 6-9 mm-es, a potroh és előtör vörös, teste fekete, szárnyfedői kékesfekete fémes fénnyel. Gyakran az előtör is sötét, akár fekete (ab. nigricollis MULS.). Palearktikus elterjedesu, hazánk lomberdeiben, így a Bakonyban is mindenfelé nagy számban megtalálható. Lombosfákban, vékony ágakban, főleg tölgyben (Quercus) fejlődik, a talajban (kb. 5 cm mélyen) bábozódik. Kétéves fejlődésű (CSEREPANOV 1979-85). Az imágó május végétől júliusig virágokon közönséges.