Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

6. Arhopalus tristis FABR. (Jav.: Szomorú fenyó'cincér) Habitusa teljesen megegyezik az előző fajéval, a különbség szinte csak nagyító alatt látszik: ezen faj szeme nem szőrözött, valamint a hátulsó lábfej 3. íze nem tövéig, hanem csak kb. feléig kikanyarított. Elterjedési területe és életmódja hasonló az előző fajéhoz, de megjelenése sokkal szórványosabb, egy kissé délibb faj, rajzasi ideje valamivel későbbre esik. A Bakonybol összesen 2 adatunk van: Data in coll.: 146: 79.VII. Veszprém belterületén víztározóba belefulladt példány, Gas, 146: In coll TTM, leg: Lenci. 7. Asemum striatum L. — Komor fenyó'cincér 1-1,5 cm-es, hengeres testű, rövid csápú, fekete (törzsalak), vagy barna (ab. agreste Fabr.) szárnyfedőjű, a szárnyfedőkön kifejezett hosszanti bordákkal. Palearktikus elterjedesu, hazánkban is fenyvesekben (Pinus, Picea) elterjedt, a Bakony területén szintúgy. Peterakásra elsősorban a friss, még kérges facsonkokat használja, ezzel magyarázható, hogy az imágókat főként friss vágásokban találhatjuk. Nappal rejtőzik, délután repked. Fő rajzasi ideje a Bakonyban május—június. Data in coll. BTM-Zirc: 50: 78.V.31., 3, Kas - 52: 64.V.29., 2, Papp - 56: 78.IV. 5., Kol - 94: 64.VI.12., Papp - 139: 79.V.17.,Die - 141:64.V.26., Papp. AL: 38: 72.V.24., Sol - 39: Nosztori-völgy, 82.V.23., Pod - 50: 72.VI.5., Med, 76.V.6. több, mint 100 db, Mus, 80.V.17. Szeő - 55: 82.IV.11-30. ex 1. erdeifenyő tuskóból, Kol 105: 71.VI.3., Sol - 138: 64.V.17., Pod - 150: 71.V.14., 2, erdeifenyőtönk mellett Med, 4, Sol, 83.VI.18., 2, Vida. 8. Tetropium castaneum L. - Romboló fenyőcincér 1-1,5 cm-es fekete testű faj. A törzsalak szárnyfedői, csápja, lábai barnák, de szinte azonos gyakorisággal találhatunk fekete lábú (ab. luridum L.), fekete szárnyfedőjű (ab. fulcratum FABR.), és teljesen fekete (ab. aulicum FABR.) példányokat. A Palearktikum kontinentális részén terjedt el, hazánkban elsősorban a nyugati határszélen fordul elő, de a Bakony lucosaiban (Picea excelsa) is megtalálhatjuk - ha nem is túl gyakran. Friss törzsekre, csonkokra petézik, gyakran a kicsorduló gyantába ragadva találjuk. A lárva a kéreg és a farész között fejlődik. GYÖRFI (1957) szerint a legjelentősebb fiziológiai kártevő. Bábozódásra a fatestbe vonul, ez a járatrész kampó alakú. Május-júniusban, elsősorban lucfarakásokon találhatjuk. Data in coll. BTM-Zirc: 8: 64.VI.8., Papp - 55: 78.V.12., 2, 78.V.31., Die, 79.V.9., Kol, 79.V.12., Die - 67:64.VI. 8., Papp - 137: 72.IV. 24., Bali. AL: 55: 79.V.18., Kol - 104: 72.V.2. in coll. Sol, leg: Krafcsik Márta. 9. Tetropium gabrieli WEISE (Jav.: Simafejű fenyőcincér) Az előző fajtól annyiban különbözik, hogy felülnézetből feje a csápok között nem benyomott. Középeurópai elterjedesu elsősorban. KASZAB (1971) még csak Sopron környékéről tudta megemlíteni. Azóta a Bakony több pontján is sikerült megtalálni. Vörösfenyőben él, életmódja hasonló az előbbi fajéhoz. Május végén egy-egy heverő vörösfenyő (Larix deciduada) törzset lekérgezve a lárvajáratokat követve a farészből báb vagy imágó alakban gyűjthető. Data in coll. : 51: 76.VIII.12., vörösfenyőrönkön, Med - 61: 78.V. 22. Vörösfenyő kérge alól 4 db ex im. A vörösfenyők a fűrésztelepen voltak, Zircről (157) szállították oda. Kol - 61: Szolimán-hegy, 79.V.12., Gas 150: 75.VII.4., Med - 157: 74.VI.21-22., 5, Szal. 10. Tetropium fuscum FABR. (Jav.: Tompafényű fenyó'cincér) A Tetropium castaneum L-hez hasonló faj, de ellentétben annak csillogó fekete előtorával, itt az előtör háta matt fekete, s barna szárnyfedőinek elülső negyede sötétebb árnyalatú. Elsősorban kelet-európai, szibériai elterjedesu faj. Hazánkból KASZAB (1971) csak Sopronból, Magyaróvárról és a Zempléni-hegységből Pálházáról említi. Szórványosan bár, de a Bakony lucosaiban (Picea excelsa) is előfordul, életmódja az előző 2 fajéhoz hasonló. Data in coll.: 61: Fűrésztelep, 78.V.16. ex 1., 2, 79.III.23., 2, ex 1., lue, Kol., 85.VI.8. ex im. Med-Kol-Mus - 113: 68.V.12., 2, fatuskóról, Sol. 11. Rhagium bifasciatum FABR. - Kétcsíkos tövisescincér 1,5-2 cm körüli, a tövisescincérek nemzetségére jellemző rövid csáppal, kissé megnyúlt fej és előtorral, az előtörőn határozott oldaltövissel. Barna szárnyfedőjén ferdén befelé és hátrafelé irányuló 2 sötét és világos sávpár húzódik. A Palearktikum nyugati és déli részében él, hazánkban inkább csak a nyugati határszélen fordul elő. Ott főleg lucfenyőből (Picea excelsa) ismerjük, amelyikről már könnyen lejön a kéreg. Ellentét-