dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 16. - A zirci arborétum élővilága I. (Zirc, 1985)
DR. ILOSVAY GYÖRGY: A zirci arborétum Isopoda, Diplopoda és Chilopoda faunájáról – Über die Isopoda-, Diplopoda- und Chilopoda-Fauna des Zircer Arboretums
ISOPODA — ONISCOIDEA Hyloniscus riparius KOCH A Cuhát Övező magas páratartalmú részek (9. parcella) kövei, tuskói alatt található. E nagy nedvességigényű fajt az arborétumot övező rét (Cuha ártere) nyárfa tuskóinak kérge alatt is megtaláltam (1980. III. 26.). Oniscus asellus L. 1983. január 6-án nagy számban találtuk meg a 9-es parcella kidőlt fáinak kérge alatt. A zirci apátság udvaráról ugyancsak előkerült (1979. V. 29.). Cylisticus convexus De GEER A talajcsapdázások során ez az Oniscoidea faj sem került elő. A 9-es és a 10-es parcella fatuskói alatt nagy számban megtalálható (1983. I. 6.). Protracheoniscus amoenus KOCH Délkelet-európai faj. Loksa (1971) az Északi-Bakonyban végzett vizsgálatai során több társulásban is a Protracheoniscus amoenust domináns fajnak találta. A faj a zirci arborétumban 1977-ben ugyancsak a dekomponáló makrofauna (Isopoda+Diplopoda) dominánsa volt (48,9%). 1972-ben azonban Tóth Attila gyűjtései során csak az Armadillidium vulgare mögött subdominánsként jelentkezett (28,6%). Sajnos Tóth Attila csapdáinak pontos helye nem ismert, így a két vizsgálat dominancia adatainak összehasonlításából még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Az 1977-es arborétumi vizsgálataim alapján egész éven át mozgó, de nyári, kora őszi aktivitási csúcsot mutató fajnak tekinthető. Ezt az állítást az 1972-es vizsgálat adatai is alátámasztják, hiszen mindkét évben a legtöbb példány július közepe és szeptember közepe között került elő. Vizsgálataim során néhány faj esetében a szaporodási időszakokra, periódusokra is próbáltam következtetni a terhes, ill. juvenilis példányok megjelenése alapján. A Protracheoniscus amoenus esetében GERE (1959) foglalkozik részletesen a faj fejlődésével, fejlődésének szabad körülmények közötti megfigyelésével. Eltérően GERE megfigyeléseitől a zirci arborétumban a P. amoenusnál két szaporodási szakaszt tudtam elkülöníteni (V. 10—V. 24. és VI. 24.—IX. 3.). Az ászkarákok közül a zirci arborétumban a szaporodást ez a faj kezdte a legkorábban, s a szaporodási ideje is a leghosszabb (14 hét). 1977-ben a vizsgált 23 különböző jellegű terület közül 22-ben került elő. Ahol hiányzott, ott a csapda egy mező közepén volt felállítva (16. parcella), ahova csak igen kevés avar került. Csupán 4 olyan csapda volt, ahol nem a P. amoenus volt a domináns faj. Ezek főleg olyan területek, ahol nem az avar, hanem a gyeptársulás volt túlsúlyban. Fentiek megegyeznek LOKSA (1966) állításával, miszerint a faj egyedi létszámát tekintve a zártabb erdőkben nagyobb, mint például a bokorerdőkben. Mozgáskörzete a négy vizsgált faj közül a harmadik helyen áll (0,9 m 2 ). A talajcsapdázások mellett az egyedi gyűjtések során is előkerült: az arborétum melletti nedves rét nyárfatuskói között (1980. III. 26.); Cuha-völgye (1975. VII. 24.); a 9-es parcella tuskói alatt (1983. I. 6.). Protracheoniscus major DOLLF. Synanthrop faj, így érthető, hogy a szabadban nem, csupán az arborétumban, ill. szomszédságában lévő épületekben találtam meg: apátsági épületben, illemhely falán (1978. III. 13.), a Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállítási termének falán (1979. II. 2.).
