Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)
3. A terület barlangjainak genetikai jellemzése - 3.2 Az Ördög-árok barlangjai
hosszabb folyosóra különült el. Utóbbi néhány, dm-es nagyságot el nem érő függő, ill. álló cseppkővel rendelkezik. A barlang réteglaphoz közel, hosszabbik folyosója vető közelében, rövidebb folyosója másodrendű törési rendszer mentén képződött. Csőszerű maradványbarlang, mai állapotát a keverési korrózióval kialakult üregcsoport lejtőn végbement pusztulásával érte el. Az M—6 jelzésű (Denevérlik, BERTALAN K.-nál 2. számú Kőlik, ROSKA M.-nél IV. számú Kőlik) barlang 21 méter hosszúságú, háromszintes, kissé labirintusos képződmény. Képződményei közül említhetők a nagyszámú, esetenként teremnagyságot elérő üstök, gyakran sorban elhelyezkedő függő cseppkövek, valamint a falak cseppkőlefolyásai. A márgás réteglapból néhány m-re felfelé nyílik a sziklafalban a barlang. A sziklafal és az itt található barlangok fagyaprózódásos eredetű pusztulásának bizonyítéka e barlang feletti, oldalát már elvesztett széles kürtő. A barlang középső és felső szintjének kialakulásában a dőlésirányú meghatározottság jelentősebb szerepet játszott, mint az alsó szint esetében. Valószínű, hogy az alsó szintnek a dőlésiránytóli nagyobb eltérése a vízzáró réteglaphoz közelebbi helyzet eredménye. Vető közelében a középső és alsó szint egyes szakaszai harmadrendű törési rendszer mentén alakultak ki. A középső és az alsó szint réteglap mentén képződött. Keveredési korrózióval kialakult üregcsoportból lejtőlepusztulással képződött maradvány. Az M—7 jelzésű (BERTALAN K.-nál 3. számú Kőlik ROSKA M.-nél III. számú Kőlik) barlang egyetlen végén teremmé szélesedő folyosó, végében egy kisebb fülkével. Bejárata a márgás réteglapon nyílik. Kitöltésében, mely faunisztikailag meddőnek bizonyult, a fülke kőzetéből kipergeti, azzal szingenetikus kavicsok találhatók, melyek a barlang padozatán lejtőn szállítással kerültek feltalálási helyükre. Az anyagszállítás eredményeként a barlang végében egy kisebb törmelékkúp is kialakult. Vető közelében, elsőrendű törési rendszer, réteglap mentén képződött. Keveredési korrózióval kialakult üregcsoportoknak lejtőlepusztulással képződött maradványa. Az M—8 jelzésű (BERTALAN K.-nál 4. számú Kőlik, ROSKA M.-nél II. számú Kőlik) kőfülke, vető közelében van, valószínű oldással kezdődő kialakulását a fagyaprózódás folytatta dolomitra települt márgás mészkőrétegben. Az M—9 jelzésű (BERTALAN K.-nál 5. számú Kőlik, ROSKA M.-nél I. számú Kőlik) barlang eredetileg tágasabb bejáratú, valószínűleg kifagyásos eredetű fülkéjét elzárta a sziklafal egy leszakadt sziklatömbje. E komplex eredetű fülkéből két kisebb oldasos eredetű járat is nyílik. Az üreg csapásirányban képződött. Az M—10/a jelzésű (Kalapalja) és az M—10/b jelzésű barlangok kifagyásos eredetű kőfülkék. Vető közelében alakultak ki. Az M—10/b barlang bezáró kőzete tektonikailag zavart, a kőfülke egy helyi betelepülésű dolomitlencse mellett képződött, de mészkőben. 3.2. Az ÖRDÖG-ÁROK BARLANGJAI Barlangjainak száma 38. Ebből karsztos eredetű 29 (csőszerű 19, hasadékbarlang 7), nem karsztos 9 (3 áltektonikus, 5 kifagyásos eredetű kőfülke, 1 patakos erózióval keletkezett). Az Ördög-árok jellemzésével már korábban részletesen foglalkoztam (VERESS M. 1980). Ugyanebben a munkában leírtam az árok barlangjainak maradvány-, ill. pusztuló jellegét. Az ismétlések elkerülése miatt ezért esetenként csak utalok erre a munBarlangjaival TOMOR-THIRRING J. (1934), VASBÁNYAI A. (1934), BERTALAN K. (1935, 1938, 1955, 1962, 1963), ROSKA M. (1950 a, b, 1954 b), VARROK S. (1955), 6. ábra: Vetőirány és barlangirány közti kapcsolat a Csesznek környéki karsztos barlangoknál Abb. 6: Zusammenhang zwischen der Verwerfüngsrichtung und Höhlenrichtung bei den Karsthöhlen in der Umgebung von Csesznek
