Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

Összefoglalás

Összefoglalás A dolgozatban 73 barlang adatainak feldolgozására kerül sor. Ez az alábbiakra terjed ki: 1. Barlangok térképezése (mind eloszlás, mind az egyes barlangok térképezése).. 2. Barlangok földtani adatainak összegyűjtése (bezáró kőzet, egyes esetekben a kitöltő kőzet jellemzése). 3. Morfológiai adatok összegyűjtése: karsztos barlangok — oldásos formakincs, — pusztulásra valló formakincs. Az egyes genetikai tényezők hatását az alábbi módszerekkel vizsgáltam: 1. Törésirányok szerepe: a terület két vetőirányához viszonyított barlangirányok különbségeit osztályközökbe soroltam és gyakoriság szerint ábrázoltam. A gyakoriság két maximuma az előbbi két vetőirányon kívül két újabb törésrendszer létére utal. 2. Vetőirányok szerepe: a terület fő vetőirányától való eltérést (mely vetőirány az_ egyes barlangcsoportoknál kisebb módosulásokat mutat) osztályközökbe sorolva gyakoriság szerint ábrázoltam. Mivel az egyes barlangcsoportok ehhez az irányhoz képest eltérő gyakoriságeloszlást mutatnak, valószínű, hogy különböző fejlettségű karsztosodást képviselő helyek maradványai. 3. A barlangok triász dolomit-eocén mészkő kőzethatár közelében képződtek, vagy az eocén mészkő valamely rétegének réteglapja mentén alakultak ki. Ezért lehetőség nyílik a barlangirányoknak és a bezáró kőzetek dőlésirányainak, statisztikus vizsgálatára y

1 próbával. Ennek alkalmazása során kiderül, hogy a bejárat felől nézve elsősorban a 0°-os iránykülönbségű barlangok mutatnak nem véletlenszerű eloszlást a bezáró kőzet dőlésirányához képest. A terület barlangjai tehát elsősorban dőlésirányban képződtek. 4. Az üregek jelenlegi torzos jellegéért a lineáris erózió a felelős. Ezért összehasonlitotttam két olyan területet, ahol a lineáris erózió a leginkább és legkevésbé várható (Ürdög-árok, Magos-hegy). A kapott eredmény ezzel összhangban van, így valószínű, hogy a barlangok elsősorban a völgyek bemélyülése következtében nyíltak a felszínre. 5. A barlangroncsok elterjedésének térképezésével a jelenlegi üregekből rekonstruálhatók azok az üregcsoportok, melyeknek ezek a maradványai. Miután a terület barlangjai elkülönülő, különbözőképpen karsztosodott csoportokat alkotnak a triász dolomit felett az eocén mészkőben, a következő fejlődés valószínűsíthető rájuk. Az eocén mészkőben vertikálisan mozgó karsztvíz a triász dolomit felett összegyűlik (lassú oldása miatt rosszabb vízvezető), oldalt mozog és egy lokalizált kiterjedésű, a triász dolomit felé karsztvizet folyamatosan leadó karsztvízzóna, lebegő karsztvízöv alakul ki. Ennek megfelelően ahol a triász dolomit nagyobb mélységben van a jobban karsztosodó mészkövek (Cuha-völgyben a dachsteini mészkő) is kevésbé karsztosodnak, mint az egyébként kevésbé karsztosodó mészkövek (a terület többi részén az eocén mészkő). Ezt nevezem „karsztosodási inverziónak". A karsztvízöv korrózióval és keveredési korrózióval lokalizált kiterjedésű üregcsoportokat hoz létre. A terület eróziós eredetű völgyeinek és az alattuk képződött üregcsoportoknak a fejlődése egymást befolyásolja. A völgyek elszivárgó vize elősegíti az üregcsoportok fejlődését. Mivel a völgyek fejlődése eltérő, így az üregrendszerek fejlődése is eltérő. A bemélyülő völgyek azonban elérik az üregcsoportokat, azokat feltárják. A feltárás során az üregcsoportok jelentős része megsemmisül (ez elősegíti a völgyek fejlődését), más része a völgyek oldalában, mint függőbarlang vagy függőbarlangcsoport megmarad. A völgyoldalak pusztulása a völgyek oldalában megmaradt üregcsoportokat üregekké, az üregeket mennyezet nélküli maradványokká pusztítja. A barlangtorzók gyakorisága és elhelyezkedése alapján lehetőség van az egyes barlangcsoportok főbb fejlődési alapeseteinek megállapítására. Ha a völgy medreihez közeli barlangsor látható, az üregsor a lineáris erózió közvetlen maradványa. Ha a barlangsor kétoldali, a feltárulás az üregcsoport közepét érte, ha egy oldali, akkor a szélét. Ha az üregsor a mederhez képest távoli helyzetű, a feltárult üregek a lineáris eróziót követően a völgyoldalak pusztulásával továbbpusztultak. Ha a völgy medréhez közel csak néhány üreg látható, az üregcsoport fej-