Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.2 Barlangokat kialakító erők - 2.2.2 Erózió

portok szintén viszonylag nagy szóródása az eltérő karsztosodást igazolja a területen (6. d. ábrák). A fentiekhez hasonló eredmény adódik, ha a formakincs alapján eltérő fejlettségűnek feltételezett barlangcsoportokat külön vizsgálom (6. e. ábra). Tehát a jelenlegi barlangcsoportok az egymástól elkülönülő lebegő karsztvízövekben áramló karsztvíz hatására keletkeztek. A járatcsoportok és ezen belül a járatok helyének és irányának térképezésével lehetőség van a hajdani karsztvízövek rekonstrukciójára (5. ábra). A lebegő karsztvízövek vize a kavicstakarót átvágó völgyekből táplálkozott fokozódó mértékben. Amíg a Kő-árokban (karsztosodás fejletlen) csak kevés víz folyt, mivel vízgyűjtő területe karsztos felszín, addig a Kőmosó-árokban (karsztosodás fejlettebb) több víz folyt, mivel vízgyűjtője nem karsztos térszín részben. A vízmennyiség befolyásolta a karsztosodást. Ugyancsak befolyásolhatta a vízgyűjtő terület nagysága. Az Ördög-árok vízgyűjtő területe nagy, vízfolyása így több vizet szállít, ezért az üregedés itt a legjelentősebb a fennsíkon. 2. 2. 2. Erózió Az Ördög-árok barlangjai hajdani rendszereknek omlásokból megmaradt mellékágai (TOMOR-THIRRING J. 1934), barlangroncsok (BERTALAN K. 1962), maradványbarlangok, torzók (VERESS M. 1980). Ujabban hasonló jellegű képződményeket írtak le (HEVESI A. 1978) a Bükk hegységből is. Korábban (VERESS M. 1980) az Ördög-árok barlangjainál részletesen indokoltam a maradványbarlang-jelleget. (Az árok üregeit felnyílásos, valamint nagyobb korróziós eredetű forrásbarlangok maradványainak tekintettem. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy az árok járatai egységesen felnyílásos eredetűek, tehát nincsenek közöttük hajdani forrásbarlangok maradványai.) A terület többi barlangját is ilyennek tekintem, mivel a morfológiai adatok ezt bizonyítják. Itt részletezés nélkül, csak éppen felsorolom azokat a morfológiai bizonyítékokat, melyek ezt a megállapítást alátámasztják : — A járatok bejáratainál gyakran láthatók mennyezetmaradványok (ö—32/c jelzésű barlang). — A még ép járatok környezetében esetenként találhatók mennyezetmaradványok (Ö—28/a jelzésű barlang, Kopasz-domb), ill. félig elpusztult függőleges üregek (M—6 jelzésű barlang felett). — A völgyoldalakba nyíló közel függőleges helyzetű járatok (K—3 jelzésű barlang). — A járatok közül sok vakon végződő (ö—10, ö—32/d, C—4 jelzésű barlangok). — A hirtelen elvégződő barlangjáratoknál a bejárat kisebb keresztmetszetű, mint más szakaszai (Ö—14, ö—17, K—5 jelzésű barlangok). — A több bejárattal rendelkező barlangok (ö—12, K—8 jelzésű barlangok). — Ahol a bejáratok falán kisebb karsztos járatok figyelhetők (ö—15 jelzésű barlang) meg. — Azok a barlangok, melyek átmenők (Km—1 jelzésű barlang). — Kifelé lejtő, kitöltés nélküli üregek üstjei (keveredési korrózió) és kürtői (K—13, Ö—17 jelzésű barlangok). — A barlangok függő jellege (pl. az ördög-gát feletti barlangok). — Számos egyetlen járat egymás melletti elhelyezkedése. — A maradványjelleget közvetetten igazoló adatok, a pusztulás nyomai: mennyezetet vesztett képződmények, és a sérült mennyezetű barlangok. Utóbbit jelzik a barlangok padozatának esőcsepp nyomai, valamint a mennyezeten látható gyökérzet. Ugyancsak a maradvány jelleget bizonyítja a dőlésirányú oldódás a csoportosan megjelenő barlangoknál. Mivel dőlésirányban az oldódás a bejárat felől történt, a vízutánpótlási helyek (amelyeket az ilyen barlangok közrefogtak) megsemmisültek. A keveredési korróziót bizonyító üstök megjelenése az egyetlen járatú barlangoknál is csak így magyarázható. A morfológiai adatokat kiegészítik a régészeti adatok is. A kitöltő kőzetek fiatal kora (ROSKA M. 1950 a, b, 1954 b, NÉMETH P. 1965, VÉRTES L. 1965, DAX M. et al. 1972, DOBOSI V. 1975, VERESS M. 1977 a, 1978 a), valószínűsítheti a barlangoknak a völgyek kialakulása utáni felnyílását.