Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.2 Barlangokat kialakító erők - 2.2.1 Korrózió

az ördög-árokban fordulnak elő. Ezenkívül még a Kő-árokban található néhány csőszerű és hasadék barlang között átmenetet mutató barlang. Az ördög-árok barlangcsoportosulásainál figyelhető meg az, hogy az alacsonyabb helyzetű barlangok hasadékok, a magasabb helyzetűek csőszerűek. A fennsíkon található néhány összetettebb rendszer, melyek a csőszerűektől formakincsük gazdagságát tekintve térnek el, és néhány kisebb teremmel, de nagyobb összhosszúságukkal hívják fel magukra a figyelmet. Kialakító, ill. továbbformáló erők közé sorolom a korróziót, a lineáris eróziót és a völgyoldalak lepusztulását, valamint egyéb — jelentőségét tekintve kisebb — erőhatásokat. A nem karsztos eredetű üregekhez sziklaereszek, kőfülkék és áltektonikus üregek tartoznak. Háromféle erő hatása számottevő kialakulásukban: fagyaprózódás (11 db üreg), erózió (5 db üreg) és tömegmozgások (5 db üreg). A sziklaereszeknél a bejárat terjedelmesebb a hosszúságnál, a kőfülkéknél a hosszúság nagyobb, mint a bejárat szélessége. Az áltektonikus barlangok kőtömbök mozgásával elzáródott üregek. 2. 2. 1. Korrózió A korrózió, mint fő üregképző tényező a terület karsztos eredetű barlangjainál nyilvánvaló és elfogadott (BERTALAN K. 1955, 1962, BALÁZS D. 1963). JAKUCS L. (1971) szerint a horizontálisan mozgó karsztvíz (lencsezóna, vagy támaszkodó karszt) részben keveredési korrózióval old. Az üregek üstös képződményei BÖGLI A. (I960) szerint a keveredési korróziót dokumentálják. A területen különösen az ördög-árok, valamint a Magos-hegy barlangjainak jelentős része jól fejlett üstökkel rendelkezik (VERESS M. 1977 a., 1978 a., 1980). Ezért olyan hajdani karsztvíztípussal kell számolni, amelyben a karsztvíz horizontálisan mozog és keveredési korrózióval, áramlással üregcsoportokat alakít ki. A területen mivel igazi vízzáró nincs, csak a márgás mészkőrétegek vagy fődolomit külön-külön vagy együttesen jöhetnek számításba, mint részleges vízzárók. Ismeretes olyan karsztvízöv-típus, a lebegő karsztvízöv (VENKOVITS I. 1959, RÓNAKI. 1970 stb.), amelyben a karsztvízöv lokalizáltan, de igen korlátozott mértékben horizontálisan áramlik. Alább azt kívánom vizsgálni, hogy ez a karsztvíztípus a terület hajdani karsztvizére mennyire alkalmazható, ill. a jelenlegi barlangok és a hajdani karsztvíztípus között milyen kapcsolat áll fenn. A földtani viszonyok több lebegő karsztvízöv feltételezését teszik lehetővé. A rossz vízvezető dolomitfekü karsztos beroskadásai felett, különösen ott, ahol azok peremein márgás mészkőrétegek fejlődtek ki, lokalizált kiterjedésű, vízszintesen áramló karsztvízövek, úgynevezett lebegő karsztvízövek fejlődhettek ki az eocén mészkőben. Ezek vize rövid vízszintes áramlás után függőlegesen tovább szivárog a feküdolomitba (7. ábra). Minél kifejezettebb a karsztvíz horizontális áramlása, annál változatosabb irányokban alakulhattak ki az üregek, míg ellenkező esetekben az üreg kialakulása elsősorban a terület uralkodó vetőiránya mentén történt. Uralkodó vetőiránynak a vizsgált területen a földtani térképen bejelölt vetőirányok közül a legjellemzőbb irányút tekintettem. Ezért az eltérő karsztosodást (ami feltételezi egymástól elkülönülő karsztvízövek létezését) a barlangcsoportok barlangjainak iránya és a terület uralkodó vetőirányainak különbségével fejezem ki. Minél jobban kifejlődött a karsztvíz horizontális áramlása adott helyen, az ott kialakult barlangok irányai annál inkább eltérnek a már említett iránytól. A vizsgálatból kimaradtak a dolomitban képződött üregek, valamint a Kőmosóárok barlangjai, ahol nem sikerült uralkodó vetőirányt találni. Az üstös formakincs keveredési korróziót, tehát előrehaladottabb karsztosodást jelez. Ezért a fenti módon, főleg az üstös barlangokból álló barlangcsoportokat (I.) hasonlítottam össze azokkal a barlangcsoportokkal (II.), amelyekben üstös barlangok nem, vagy alig találhatók és az így kapott különbségeket 15°-os osztályközökbe sorolva gyakoriság szerint ábrázoltam. Az üstös barlangok irányainak szóródása az uralkodó vetőirányokhoz viszonyítva az eljárás'helyességét (6. b. ábra), a főleg üstös barlangokat tartalmazó barlangcso-