Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.1 Földtani adottságok - 2.1.3 Kőzetszerkezet (rétegzettség)

Vizsgáljuk meg ezt a hipotézist az adathalmazon a x

1 próbával. 2.(T-V)

2 V Ahol V = a várt gyakoriság T = a tényleges gyakoriság n

J; n2

. n

:

>. n

x + n

2 + n

3 = n. Vizsgáljuk meg egymáshoz képest a már említett intervallumokat a x

2 próbával. 0° és 90° esetén (n _n

t

+n

a)a (n ^ni+njja 2 2 X

2 = + n, + n

2 ríj + n

2 2 2 90° és 180° esetén n, + n, n

2 + n

; 0° és 180° esetén x

2

= (n, _£L±!l3

)2 ( „"L!^ 2 2 j_ n

i + n

3 ríj + n

3 2 A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy melyik szignifikancia szint felel meg a leírt hipotézisnek a y} próbával. Ha itt létezik 0,1%, vagy 1% vagy az 5%-os szignifikancia szint, akkor rendre 99,9%, 99,0%, vagy 95%-os valószínűséggel állíthatjuk, hogy szignifikáns és nem véletlenszerű eltérés van a 0°, 90° és a 180°-os iránykülönbségekbe eső barlangcsoportok között kialakulásukat tekintve. Elvégezve a számításokat, azt kapjuk, hogy a 0°-os iránykülönbség-gyakoriságnak a 90°-oshoz képest 99,0%-os, 180°-oshoz képest pedig 99,9%-os a valószínűsége. Tehát a 0°-os iránykülönbségnek szignifikáns iránykülönbség-gyakorisága van mindkét másik iránykülönbséghez képest. A 90°-os iránykülönbségnek a 180°-oshoz képest nincs szignifikáns különbsége a gyakoriságban. Az említett tartományokba eső értékek számított átlagai az alábbiak: X = 17,5° (gyakoriság y = 14,5%), X = 86,9° (gyakoriság y = 6,8%,), X = 145,8° (gyakoriság y = = 3,8%). Feltűnő a csapásiránytól való kis eltérés (3,1°), a dőlésiránytóli eltérés nagyobb (17,5°), viszont ez jelentős gyakoriságot takar. A dőlésiránytóli fokozódó eltérés a barlangok kialakulásában a csapásirány fokozódó szerepére utal. Ezért az egyes barlangok genetikai leírásánál csak az irányt emeltem ki, mely adott barlangoknál fokozottabban érvényesül a terület többi barlangjához képest. Ezek az eltérések a már számított átlagos értéknél kisebbek. Dőlésirányban 17,5°, ill. 44,2°, csapásirányban + 3,1°. összetettebb rendszereknél az eltérés nagyságától függetlenül az egyes szinteket és eltérő irányú járatokat vizsgáltam az említett irányokhoz képest. Látható tehát, a fennsík karsztos eredetű barlangjai elsősorban dőlésirányban képződtek. Természetesen az egyes barlangelőfordulási körzetek között eltérések vannak. Az ördög-árki barlangok az átlagosnál nagyobb igazodást mutatnak a bezáró kőzet dőlésirányához. 2. ábra: A Csesznek környéki barlangok (B) Abb. 2: Die Höhlen in der Umgebung von Csesznék (B)