Dr. Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 13. - A Bakony hegység szitakötő-faunája (Zirc, 1980)

A fajok jegyzéke

Sympetrum pedemontanum pedemontanum (ALLIONI, 1766) Nyugat-szibíriai faunaelem, Közép-Európában és Ázsia mérsékelt övi részében élő tipikus montán szitakötőfaj. Hazánkban sokáig csak a Bükk hegységből volt ismert, ahol Jávorkúton gyűjtött egy példányt ÚJHELYI 1949. augusztus 11-én. Bár a gyűjtést követő években rendszeres kutatás folyt Jávorkúton, újabb példányt nem sikerült találni. BENEDEK (1961) Tapolcafőn gyűjtötte 1959-ben, ugyanebben az évben több példányt is megfigyelt ugyanott. A következő évben nagyobb tömegben figyelte meg a Kutrovácz-malom kakasában. A fajt gyűjtötte továbbá a pápai halastónál is 1961—1962-ben. Tapolcafőről és Pápáról összesen 130 példányt gyűjtött, illetőleg figyelt meg. Az itteni előfordulása (főleg ilyen nagy számban) meglepő, hiszen a terület a Bakonyalja és a Kisalföld találkozásánál nagyrészt már sík vidék. BODOR (1965) a Szabolcs-Szatmár megyei Csaholc község határában, 1962-ben a Túr__folyó hullámterén gyűjtötte a fajt, megjegyezve azt, hogy az állat nagy számban rajzott, akár 100 példányt is gyűjthetett volna belőle. PAPP (1968) felvette a fajt a Bakony színező állatfajainak jegyzékébe, megjegyezve, hogy egyelőre nem tekinthető a bakonyi fauna tagjának, bár előkerülése várható. Feltételezése bebizonyosodott, mert 1975. október 8-án a Bakonybel és Somhegy közötti öreg-séd völgyében megtaláltam a barnacsíkos szitakötőt. Az öreg-séd egészen kicsi, jelentéktelen patak, inkább erecske, mely a völgy számos kis forrásából táplálkozik. A faj lelőhelye zsombékos, tocsogós 57. ábra: Alföldi szitakötő (Sympetrum sanguineum) Abb. 57: Die Blutrote Heidelibelle (Sympetrum sanguineum)