Dr. Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 13. - A Bakony hegység szitakötő-faunája (Zirc, 1980)

Bevezető

1. ábra: Közönséges acsa (Libellula depressa) Abb. 1: Die Plattbauch (Libellula depressa) pusztulását (Pinguicula alpina) is. Természetesen a szitakötők faj- és egyedszáma is jelentős 'mértékben megfogyatkozott e területen. A hegység területén található vizek odonatológiai szempontból rendkívül változó értékűek. Eltekintve egy-két kivételtől (pl. Kornyi-tó), a kisebb, akár álló-, akár folyóvizek szitakötő-faunája általában gazdagabb vagy érdekesebb. Néha egy egészen jelentéktelennek tűnő kis vízi biotópnál a szitakötők komoly faj- és egyedszámmal gyűjthetők. Példaként megemlítem a Keszthelyi-hegységben Várvölgy határában a legelő gémeskút ja mellett kialakult mintegy 5X6 méter nagyságú állandó vizű pocsolyát, melyhez 15—20 méter hosszú, 2 méter széles tocsogós terület kapcsolódik. E kis víznél 1979. augusztus 23-án jelentős szitakötő-együttest találtam (Orthetrum coerulescens, Sympetrum vulgatum, Sympetrum méridionale, Sympetrum striolatum, Sympecma fusca, Coenagrion ornatum, Coenagrion pulchellum, Ischnura pumilio narancsszínű .nőstények, Lestes barbarus, Lestes dry as, Lestes virens). A Bakony szempontjából valamilyen szempontból érdekes fajok (színező elemek) többsége is kisebb, jelentéktelennek látszó vizeknél került elő. A Pyrrhosoma nymphula-popűiáció állandó biotópja a Vörös János-séd, mely mindenképpen a kisebb vizek közé tartozik. Eltekintve a hóolvadás vagy nagyobb esőzések idejétől, vdze nem is