Dr. Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 13. - A Bakony hegység szitakötő-faunája (Zirc, 1980)

Mennyiségi viszonyok

megosztás teljesen reménytelennek látszott, ezért a hímek és nőstények arányával nem is foglalkoztam. Sajátos probléma jelentkezik a Sympetrum pedemontanum esetében. E fajt BENEDEK és munkacsoportja nagy számban gyűjtötte a Pápai-JBakonyaljához tartozó Tapolcafő környékén. A tulajdonképpeni Bakonyból csak 3 példány került eddig elő. Ha a tapolcafői példányokat is számításba veszem, akkor a fajnak az összanyagból való részesedési aránya 1,3%-os, ami elég magas értéket jelent. Ha csak a bakonybéli példányokat veszem figyelembe, akkor ez az érték csupán 0,03%. Ügy gondolom, a fentiek ellenére mégis érdemes volt időt fordítani a relatív gyakorisági értékek kiszámítására, mert egyféle kép azért kialakult így a bakonyi szitakötőfajok relatív gyakoriságára vonatkozóan. Itt azonban rögtön felmerül egy gyakorlatias probléma. Tény az, hogy a Zygoptera alrendbe tartozó fajok általában tömegesebb megjelenésűek, mint az Anisopterák. Azonban abban, hogy a Zygopterák relatív részesedési arányai jóval magasabbak, kétségtelenül hozzájárul az egyes fajok repülési képessége is. Nem kétséges, hogy összehasonlíthatatlanul könnyebb begyűjteni pl. a Lestes barbarus-példányokat, mint az Anax imperatort vagy egyéb, jól repülő szitakötőket. Az Anisoptera alrendből egyedül a Sympetrum vulgatum tömegrészesedése éri el vagy közelíti meg a gyakoribb Zygoptera-fajok arányát a maga 6,33%-ával. Rajta kívül még három, az Anisoptera alrendbe tartozó faj részesedése jelentősebb, az Aeshna mixta (3,64%), a Sympetrum striolatum (3,60%) és a Sympetrum sanguineum (3,43%). Lényegesen változik az eredmény, ha külön vizsgáljuk a Zygoptera alrendbe és az Anisoptera alrendbe tartozó fajok részesedési arányát. 15. ábra: Részlet a hajmáspusztai halastóból Abb. 15: Ein Teil des Hajmáspuszta er Fischteiches