Dr. Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 13. - A Bakony hegység szitakötő-faunája (Zirc, 1980)

A Bakony hegység rövid természetföldrajzi leírása

rence egyik oldalvölgyének szerény vízfolyása, helyenként kiszélesedő, tocsogós, sasos részletekkel. Érdekes módon vize (legalábbis a felszínen) nem jut el a Gerencébe. Mégis a Pyrrhosoma nymphula állandó populációjának fennmaradását biztosítja. Bakonybel és Somhegy között a csendesen folydogáló öreg-séd melletti tocsogós, vizenyős helyen került elő a Bakonyban először a Sympetrum pedemontanum, mint a hegység szitakötő-faunájára új adat. A magas fajszám másik oka a terület állóvizekben való viszonylagos gazdagsága. Aránylag kevés a hegységben a természetes tó (Kornyi-tó, öcsi Nagy-tó, tihanyi Külső-4ó, a Nyir-tó a Kab-hegyen stb.), ugyanakkor szép számmal akad mesterséges halastó (gyulafirátóti halastó, fehérvárcsurgói halastavak, haj máspusztai halastó). Külön említést érdemel a közelmúltban létesített fehérvárcsurgói víztároló. Ez utóbbi szitakötő-faunáját ez ideig nem vizsgáltaim. Hatalmas tavak alakultak ki a bányavíz jóvoltából Várpalota környékén. A hegység valamennyi jelentősebb tavának szitakötő-faunáját indokolt volna alaposabban megvizsgálni.