Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

Az Északi-Bakony jellegzetes biotópcsoportjainak nappali nagylepkefaunája (Diurna + Heterocera)

AZ Ê-BAKONY JELLEGZETES BIOTÓPCSOPORTJAINAK NAPPALI NAGYLEPKE-FAUNÁJA (DIURNA + HETEROCERA) 1. Nyílt növényzetű középhegységi völgyek Az É-Bakony nappali lepkékben leggazdagabb, legváltozatosabb részei, mint általában más középhegységünkben is. Növényzetükre jellemzőek a nagyrészt állandó vízfolyásokat kísérő éger- vagy fűzligetek, magaskórós, üde növénytársulások, szalagszerűen, sokfelé csak szakaszosan húzódó kaszálórétek és néhol kis terjedelmű meszes forrásláprétfoltok. Az egyes résztájak közül ide sorolhatóak elsősorban a hoszszú Cuha-völgy Zirctől északra, továbbá a Gerence-, Szömörke-, Fehér-kő-, Tiszta-víz-, Vörös János-séd-, Hódos-ér-völgy. Kevésbé jellegzetesek, de még ide tartozóak a Somberek-séd (Hubertlak), a németbányai régi vadászlak környéke, Somhegypuszta mélyebben fekvő részei és a Száraz-Gerence-völgy. Nappali lepkékben leggazdagabb részeik általában a magaskórós erdő- és ligetszegélyek, a láprétfoltok és a völgyek szélén néhol húzódó Rubus-os irtástisztások, míg a rétek rendszeres kaszálása miatt ezeken csak időszakos a nagyobb lepkemozgás (főleg csak P. icarus Rott., C. pamphilus L., M. jurtina L., E. atomaria L., Z. filipendulae L. és P. statices L.). Ezekben a völgyekben a leggyakoribb nappali nagylepke-fajok az euryök, valamint a nedvesebb, mesophil réti és erdőszéli fajok közül kerülnek ki. Bár a jellegzetes középhegységi fajok nagy részét is itt találhatjuk, ezek kevés kivétellel csak faunaszínező szerepet játszanak. A gyakori fajok közül említésre méltóbbak a főleg csak itt elterjedt Everes decolorata Stgr., E. argiades Pall., Heodes virgaureae L., és Strymonidia w-album Knoch. A faunisztikai érdekességek között külön csoportot alkotnak a lápréti fajok, melyek a nyugati Bakonyaljának és Herend környékének kiterjedt láprétjein általában jóval gyakoribbak, itt azonban biotópjuk csak kis terjedelmű, a meszes forrásláprétek egy részére korlátozódik. Megfigyeléseim szerint viszonylag gyakoribb a Palaeochrysophanus hippothoe L., KOVÁCS IMRE és TALLÓS gyűjtései szerint a Maculinea teleius Bergstr. (Zirc környéke, Tiszta-víz-völgy), míg ritkábbak az M. nausithous Bergstr. és a Thersamonia dispar Haw. Más érdekesebb, speciálisnak nevezhető színezőelemek, pl. a Maculinea alcon Den. & Schiff., Apatura ilia Den. & Schiff., Euvanessa antiopa L., Carterocephalus palaemon Pall., Melitaea aurelia Nick., Melitaea diamina Lang, és a Zygaena meliloti Esp., de főleg itt fogható az Apatura iris L. és a Cyaniris semiargus Rott. is. Eddig csak a Tiszta-víz-völgyben került elő TALLÓS gyűjtései során a Spialia sertorius Hffmgg. és a Chamaesphecia sevenari Lipth., csak a Hubertlaknál a Maculinea árion L. A völgyek egyes nyíres szakaszain tavasszal tömegesen repült az Archiearis parthenias L. és előfordul az Endromis versicolora L. is. Míg a Mellicta athalia Rott, sokfelé gyakori, addig az M. britomartis Assm. a völgyek aljában viszonylag ritka és általában csak ott fogható, ahol a hegyoldalak irtástársulásai elérik a völgytalpat. 2. Nyílt növényzetű hegyoldalak A szárazabb, melegebb biotópokat kedvelő nappali nagylepke-fajok a hegyoldalak Rubus-os. Calamagrostis-os irtástisztásain, déli kitettségű sztyepprétfoltjain, szárazabb kaszálóin, legelőin repülnek. Irtástisztások a legtöbb völgy oldalában, sokfelé találhatóak, de a hegység zárt erdővel borított, magasabb pontjain is, valamint a nagyobb erdei utak szegélye, szélesebb erdővágatok is ide sorolhatóak. Sztyepprét reliktumok főleg a Som-hegy, Tönkölős-hegy és a Pápalátó-kő napos, délies kitettségű oldalain húzódnak, szárazabb legelők, pl. Iharkút, Somhegypuszta és Ráktanya környékén. Nappali lepkékben leggazdagabbak közülük az irtástisztások, ahol a rétekről be-