Dr. Rézbányai László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 12. - Az Észak-Bakony nappali nagylepke faunája

A hegység Diurna-faunájának faunisztikailag érdekesebb fajai

Everes decolorata austriaca Beur. — Pápasalamon és Pápa környékén TALLÓS, a hegység több központi részén és a fenyőfői ősfenyves-tölgyesben RÉZBÁNYAI fogta. Hegy- és dombvidéki, száraz, meleg oldalakra jellemző' fajunk, de az É-Bakonyban a völgyek aljában is sokfelé repül. Pontomediterrán faunaelem. Maculinea teleius Bergstr. — Zirc, 1954. VII. 31. (14), KOVÁCS I.; Tiszta-vízvölgy. 1955. VI. 3. (3), Pápa, 1954—58. VII. 14., VIII. 1—5. (9), Pápakovácsi, 1954. VII. 29. (1), TALLÓS; Devecser, Széki-erdő, ? VII. 24—25. (7), HÁMORI. Lokális, déli kontinentális eredetű, lápréti fajunk, a Dunántúlon, Budapest környékén, Szécsényben és Bátorligeten ismert. Gyűjtéseim során a hegységben nem került elő, bár a nevezett bizonyítópéldányok alapján néhol valószínűleg nem ritka, hacsak időközben optimális biotópjait fel nem számolták. Maculinea nausithous Bergstr. — Zirc, 1954. VII. 31. (1), KOVÁCS I.; Pápa, 1954—56. VIII. 5—28. (9), TALLÓS; Pápa, 1961. VIII. 6., 1962. VIII. 5. (1—1), LENGYEL. Az előbbihez hasonló eredetű és ökológiai igényű, de csak a Dunántúl nyugati felében, Várpalota—Balaton vonaláig fogható faj. Gyűjtéseim során a hegységben nem került elő. Maculinea alcon Den. & Schiff. — Fenyőfő (ősfenyves-tölgyes?), SCHMIDT; Cuha-völgy, 1967. VII. 5. (4), UHERKOVICH; Cuha-völgy, 1968. VII. 8. (1), RÉZBÁNYAI; Tiszta-víz-völgy (előfordulását TALLÓS, 1963 említi, bizonyítópéldányát nem 5. kép: Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó aberratív rajzolatú

Ç? Bild 5.: Aberrativ gezeichnetem -Exemplare der Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó vom „Somhegypuszta"-er Quellenmoorwiesenfleck ismerem); Németbánya-Laposok, 1966. VII. 2—6. (2), DIETZEL, A törzsalak hazánkban eddig csak Kőszeg környékéről, Esztergom és Budapest környékéről volt ismert. Erdős középhegységeinkre jellemző, déli kontinentális eredetű, ritkább faj. Maculinea árion L. — Hubertlak (előfordulását TALLÓS, 1963 említi, a bizonyítópéldányt nem ismerem, gyűjtéseim során nem került elő). Az előbbinél sokkal elterjedtebb fajunk, az Alföld D-i és DK-i részeit kivéve sokfelé fogható. Az É-