Keve András, Sági Károly Jenő: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7. - Keszthely és környékének madárvilága (Veszprém, 1970)

Összefoglalás

tornák mentén pedig télen is találkozhatunk havasi pityerrel és hegyi billegetővel. Ha a japánakác termése kiadós, akkor a csonttollúak csapatai hónapokig felelgetnek rajta, ugyanígy a fenyőfáknál főként ősszel, vagy nyár végén a keresztcsőrűek, bár korántsem olyan nagy számban mint az előző faj. A telet különösen a nagy vegyes pinty csapatok jellemzik, melyekben főként a fenyőpinty, a zöldike és a kenderike viszi a vezető szerepet, fagyaibokrokon és juharfákon a süvöltők, utak mentén a citromsármányok. Különösen ki kell hangsúlyoznunk, hogy télen a keszthelyi parkban némely esztendőkben a meggyvágók csapatai elérik a százat. A csíz télen nagy tömegben rendszeres vendége az égereseknek. Természetesen a ragadozók csak magányos példányokban mutatkoztak télen. Mint jellemzőket megemlíthetjük a kékes rétihéját, a réti sast, a törpe- és vándorsólymot, melyet Szijj augusztusban látott Gyenesdiás irányában (1951). A gatyás ölyv az utóbbi 10 évben elég szórványosan mutatkozott. A szórványosan előforduló fajok közül megemlíthetők a fekete gólya (1895, 1896, 1934, 1955, 1956, 1962), az énekes hattyú (1921, 1943, 1949), az apácalúd (1948), a büttykös ásólúd (1808, 1920), a jegesréce (1901), a reznek (1902), a daru (1937, 1952, 1958, 1960, 1963, 1964, 1966, 1967), a csigaforgató (1933), a kis goda (1949, 1952), a kőforgató (1949), a vékonycsőrű víztaposó (1946), a gólyatöcs (1895), a havasi csóka (1964), az örvös rigó (1954), a nagy fülemüle (1956), a zsezse (1924) és a hósármány (dátum nélkül, 1900 körül) stb. Bizonytalan fajok a kis lilik és bajszos sármány (Keller), valamint sajnos nem mondható meg biztosan, hogy hol lőtték a hőcsikét, melyet Homey er 1892-ben Braun Rudolf gyógyszerész gyűjteményében látott (Schenk 1917). Kutatásainkat Keve 1946 — 196 7, Sági 1963 — 1967 közt végezték. Az első adatot a 18. század első feléből Bél Mátyásnál találjuk. Eissl 1806-ban utazgatott itt és hátrahagyott madártani feljegyzéseket. 1874-ben Dréher gyűjt Keszthelynél a Nemzeti Múzeum számára. 1889—1946 Lovassy kutatja a területet és sok közleményt ír róla. 1892-ben Homey er látogat el a területre. A 20. század elején Kukul jevic fejt ki madárvédelmi tevékenységet Keszthelyen. 1908—1949 közti megfigyelésekről és adatgyűjtésről Keller ad számot igen sok közleményben. Ugyancsak szorgosan gyűjti az adatokat Darnay-Dornyay, aki 1940—1965 keszthelyi lakos, bár mint helyi születésű előzőleg is sokat dolgozott Keszthelyen. Vonulási adatokat közöltek az Aquila részére Keszthelyről: Gaal (1894), Lovassy (1894—1908), Lázár (1898—1900), Keller (1915—1926) és Horn (1925). 1932—33-ban Steinfatt járja a vidéket. 1955—56 közt Szijj László a Balatoni Múzeum ornithológusa. Egyes adatokat a már fent felsorolt barátainktól is kaptunk.