H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 10 megálló: Zsivány-barlang

egyenletes emelkedő rövid szakaszokon meredekebbé válik. Ezek a meredek szakaszok feltehetően egy késő bronzkori földsánc-rendszer maradványai. Ezt támasztja alá az, hogy a közvetlen környéken számos, e korból származó lelet-anyag került elő. Felkaptatva a dombra, elérünk Gyenestanyáig. Az út jobb oldalán találjuk meg következő geológiai értékünket. 10. megálló: Zsivány-barlang A jura időszak elején a mai Hajag-hegycsoport területén és környékén (Iharostető, bakonybéli Som-hegy, herendi Kis-Fekete-erdő), bár tenger borította, nem rakódott le üledék. A mélyebb tengermedencék közötti tengeralatti hátságon, nem túl mély vízben olyan erős fenékáramlatok működtek évmilliókon át, amelyek a mésziszapot, az elpusztult lebegő életmódú és úszó tengeri szervezetek vázait nem engedték lerakódni, vagy elsodorták, mielőtt kőzetté szilárdulhatott volna. Ehhez járult, hogy a korábban kialakult mészkő aljzat egy részét is visszaoldották. Csak egy-egy kis területrészen képződött és maradt is meg egy-egy vékony mészkő rétegsor, vagy mészkő kitöltés az aljzat repedéseiben. Amikor a jura időszak közepe táján, 170 millió éve megváltozott a tenger állapota, területünkön néhány méter vastag vörös mészkő képződött, amely nagyon sok ammonitesz kőbelet tartalmaz. Mikroszkópos vizsgálat kiderítette, hogy mellettük parányi, lebegő életmódú kagylók (Bositra) szétesett teknőinek tömege alkotja a kőzetet. A mészkőben egy hasadék mentén lejtős barlangjárat alakult ki, amely egy nagy bükk tövében nyílik. A mennyezetéről leeső kőzettörmelék, a sok belehulló ágdarab és avar miatt ma már alig járható. A barlangtól nem messze, a domb Ny-i lejtőjén nemzetközi hírű ammonitesz lelőhely van, ahol az ősmaradványokat a rétegenként felbontott kőzetből, szinte cmről cm-re haladva gyűjtötték. Ha körülnézünk, hamarosan találhatunk ammonitesz töredéket vagy lenyomatot. Az ammoniteszek a polipok és az Indiai-óceánban ma is élőNautilusok rokonai (s a csigák és kagylók távoli rokonai). Csaknem mindegyikük ragadozó volt, lökhajtással gyorsan úsztak, a beszívott tengervizet egy tölcsér alakú szerven át nagy erővel préseltek ki magukból, mint a mai repülőgépek a sűrített levegőt. Felcsavarodó lakóházukat bordák erősítették. A házat belül bonyolult alakú mészlemezkék kamrákra osztották, mivel a növekedő állat mindig újabb, szélesebb lakókamrát épített magának, s az elhagyott részt elzárta. Visszahagyott azonban egy rostos "csővezetéket", melyen át a kamrákba gázt jutatott, amelynek sűrűségét szabályozni tudta. Ez úgy működött, mint a halhólyag, segítségével az állat lemerült vagy följebb emelkedett a vízben. (A Nautilusok ezt az utat minden nap megteszik.) A héj az állat pusztulása után a tengerfenékre süllyedt, ahol kitöltötte a leülepedő mésziszap, mint gipsz az öntőmintát. A vörös mészkő tengerében roppant lassú volt a mésziszap lerakódása, csak sokára fedte be a héjat, s mivel a héj mészanyaga könnyebben oldódott a tengervízben, mint a mésziszapból megszilárdult mészkő, az