H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A TANÖSVÉNY - 7. megálló: Dachsteini Mészkő
Az áramló forrásvízben néhány mm-es, mészanyagú lemezkék láthatók. Ha kézbe veszünk egy-két forrásmészkő darabot, észrevesszük, hogy némelyik puha, kézzel morzsolható. Hogyan képződik a forrásmészkő? A mészkő repedéseibe, karsztos hézagaiba az esővíz, olvadékvíz többnyire a talajon átszivárogva jut be. A mészkő oldásához szükséges széndioxid zöme a talajból kerül bele, különösen erdős területen, hiszen a barna erdei talaj viszonylag vastag, sok benne a növényi anyag, széndioxidban gazdag. A lefelé tartó víz a mélység növekedésével egyre nagyobb nyomás alá kerül, s amikor a forrásból kilép, a nyomás csökkenése folytán a széndioxid egy része kiszabadul, s az oldott mészanyag egy része a forrás előtt kicsapódik. Hasonló módon képződik a függőcseppkő is, a forrás előterében azonban a nagy áramlási sebesség, a sok akadály (növényi anyag, talajegyenetlenségek, korábban kivált mészanyag) miatt nem képződik tömör mészkő. Följebb a völgyben ismét száraz meder mentén haladunk, majd a meredek, sziklás-köves völgyoldalakat lankásabb lejtők váltják fel. A K-i oldal utolsó sziklás gerincének tövében a völgytalpon és a mederben hatalmas leomlott kőtömbök sűrűsödnek, a mederfenéken tócsákat is találhatunk, s a kőzettörmelék anyaga is változatosabb lesz: kavics, tűzkő és fehér, vagy az eddig látottaknál sötétebb szürke, lemezes mészkő darabok; utóbbiak egyik-másikában fényes kagylóhéj töredékek láthatók (ezek a mai osztrigák rokonai). Hogy mi a kavics, mindenki tudja, sokan hajigáltak is vele. De miről ismerjük meg a tűzkövet? Fényes, kemény, rideg kőzet, ráütve szilánkosan törik, sarkával, élével meg lehet karcolni az acélt. A tanösvény mentén vörös, esetleg barnásvörös tűzkövet találunk, de szürke, sárga, fehér, sőt fekete fajtája is létezik. 7. megálló: Dachsteini Mészkő A Dachstein-hegység Ausztriában magasodik, jó messze ide, de jellegzetes fehér, vastagpados kőzete, amely az egykori Tethys-óceánban kialakult hatalmas zátonyon, ún. platformon képződött rendkívül sekély (néhány m vagy néhány dm mély) vízben, az árapály övezetében, nagy területen megtalálható, hazánkban még Budapesttől ÉK-re is, DNy felé pedig (nagy mélységben) az országhatárig. Ez alkotja a Hajag-hegycsoport fő tömegét is, s hordozza a rajta települő jura és kréta rétegsort, amely csaknem mindenütt el is fedi a szemünk elől. Itt azonban szemközt, az erdő sarkában rejtőző sziklagerincen vethetünk rá egy pillantást. Az alpesi eredetű név (Dachsteinkalk) használata nem véletlen: a földkéreg felépítése nem ismer országhatárt. A határon átnyúló földtani képződmény nevét ezért sok esetben nemcsak a névadás helyén, hanem minden előfordulásán használják, persze az adott ország nyelvének megfelelően. Ilyen például a Dunántúli-középhegységben a Fődolomit (Hauptdolomit) vagy a Hierlatzi Mészkő. Más esetekben viszont egymáshoz többé-kevésbé hasonló képződmények kisebb különbségeit önálló nevekkel fejezik ki.
