H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 4. megálló: Mészkősziklák

Az elpusztult algák és kagylók vázából mészkő keletkezett. A mészkő repedéseiben leszivárgó víz az agyag felszínén megreked, s a kőzethatár lejtése mentén szivárogva, majd a löszös mészkőtörmelék anyagú lejtőtörmeléken áthatolva jut e kis karsztforrásban a felszínre. A vízmosás mélysége mutatja, hogy csapadékosabb időkben itt jóval több víz fakadt. A völgyalj közelében már változik a növényzet is: kis fává növő galagonyák {Crataegus spp.) jelzik az egykori legelőt, melyet a fás növényzet már visszahódított. Alaposan meg kell gondolni, hol vágunk át a völgyalji patakmederhez, mivel a bokrok igen sűrűn állnak. Vajon mi történik majd ezekkel a "galagonya-fákkal", ha az erdő visszatér? Mivel itt a bükkös a zonális erdőtársulás, felnőve leárnyékolja, s kiöli maga alól a ma még dús cserjeszintet. Leérve a patakvölgybe a patak mentén D-nek fordulunk, s bejutunk az Öregfolyás patak szurdokába (Kőszoros-völgy). (/// csatlakozik be a Pangea Egyesület tanösvénye, a szurdok közepéig együtt haladnak, onnan az eltér keletre. ) Lankás lösz-térszínen folytatódik utunk lefelé, de hamarosan ismét mészkő darabokkal, tömbökkel, kis sziklákkal találkozunk. 4. megálló: Mészkősziklák Némi vizsgálódás után felismerjük, hogy ebben a mészkőben is a durványos fogú kagylók teknő-metszeteit látjuk. De hogy kerültek ide? Hiszen a mészkő és az agyag határa, ahol a forrás fakad, följebb volt a hegyoldalban. Legurultak, vagy lecsúsztak az agyagon? A jégkorszakban sokfelé történt ilyen csúszás. De lehet, hogy a darabok összetartoznak, s egy kisebb törés mentén zökkent le ez a mészkő "rög" a völgy irányába. A völgy mélyén egy intrazonális társulás, a szurdokerdő alakult ki. A szűk, árnyas völgyben kevés a fény, hűvös, párás a mikroklíma, ezek azok az ökológiai tényezők, melyek a társulás kialakulásához vezetnek. A szurdokerdőben a Fekete gólya környék fás fajai élnek, de egymáshoz viszonyított arányuk változik: a bükk visszaszorul, a hegyi juhar (Ulmus glabra), magas kőris (Fraxinus excelsior), hársak (Tilia spp.), szilek (Ulmus spp.) előtérbe kerülnek. A szurdokerdők jellemző növényei közül a sziklákon feltűnik a gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), a völgyaljban pedig a havasi turbolya (Anzhriscus nitida). A szurdokerdők, idős bükkösök számos madárfajnak is otthont adnak. Sok közülük különlegességnek számít, mert Ráktanya környékén (és a Magas-Bakonyban) ugyan megtalálható, de más területeken ritka. A bagolyfélék közül a macskabagoly