H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

Egy kis kutatástörténet

Növényvilág A mai értelemben vett flórakutatás a XVIII. század második felétől számítható, s kezdete - magyarországi viszonylatban - Kitaibel Pál (1757-1817), „a magyar Linné" nevéhez fűződik. Kitaibel - kutatóútjai során - több alkalommal felkereste a hegységet, megfigyeléseit növénygyűjteménye és gondosan vezetett naplói őrizték meg számunkra. Ebben elsőként említi a Bakonyszentlászló melletti őshonos erdei fenyő előfordulást. Kortársa, Horhy Mihály (1780-1856) várpalotai jószágkormányzóként bakonyi növénygyűjtemény kiadását tervezte. Ennek első száz lapját be is gyűjtötte, ezek nagy része és a hozzákapcsolódó kézirat ma is tanulmányozható a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában. A flórakutatás fontos mérföldkövei voltak Borbás Vince (1844-1910) balatoni, és Rédl Rezső (1895-1942) bakonyi flóraművének megjelenése 1901-ben illetve 1942-ben. A művek jellegéből adódóan feldolgozták az addig eltelt időszak minden eredményét és azok irodalmi közléseit. A flóraművek megjelenése óta eltelt időszak eredményeit tematikus bibliográfiák segítségével követhetjük nyomon. A számos szerzőt felvonultató bibliográfiákból Tallós Pál (1931-1968), Majer Antal (19201995), Fekete Gábor (1930-), Debreczy Zsolt (1941-) munkáinak figyelembe vételét ajánljuk. E szerzők mindegyike bekapcsolódott a Bakony-kutatás tudományos programjába is. Állatvilág A Bakony gerinctelen állatvilágát sokan és sokat vizsgálták az elmúlt évszázadok során. A területi és rendszertani egységeket tekintve viszont meglehetősen egyenetlen kép tárul elénk, hiszen egyes részekkel vagy kategóriákkal alig vagy csak igen érintőlegesen foglalkoztak a kutatók, míg mások mindig is közkedveltek voltak. A Balaton például már régóta a természettudósok érdeklődésének középpontjában áll, s világviszonylatban is a legjobban kikutatott tavak egyike. 1795-ben jelentette meg Grossinger Ker. János jezsuita szerzetes a Magyarország természetrajzával foglalkozó ötkötetes művét, melyben említést tesz a tóban élő kagylókról, rákokról és rovarokról is. A tó és környékének első alapvető földtani és földrajzi leírását pedig a híres francia geológus és utazó, F. S. Beudant készítette el, aki 1818-ban járt hazánkban. Munkájában ír az itt élő puhatestűekről is: "A tó partjait bejárva nem találtam más puhatestűeket, csak olyanokat amilyenek a mi mocsaraink-