H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
futó (Dromius longiceps) a Balaton-felvidék nádasainak értékes, ritka faja. A levéltetü-fogyasztó mocsári katicára (Hippodamia tredecimpunctatd) a vízparti növényzeten akadhatunk. A nádszárakban fejlődnek egyes bagolylepkék hernyói, melyek más fajokkal együtt kártételeket okozhatnak, mint pl. a kétpettyes nádibagoly (Archanara geminipunctd) vagy a pontozott rétibagoly (Mythimna obsoletd). A farontó lepkék közül is számos faj fejlődik a nádban, az egyik leggyakoribb közülük a nádrontó lepke (Phragmataecia castaned), mely sokfelé megtalálható. A tavakat övező parti zóna nádasaiban az itt fészkelő vízimadarak és a barna rétihéja mellett számos apró énekesmadár is otthonra lel. Közöttük a nádi tücsökmadarat (Locustella luscinioides) éppúgy megtaláljuk, mint a foltos (Acrocephalus schoenobaenus), a cserregő (Acrocephalus scirpaceus) és az énekes nádiposzátát (Acrocephalus palustris), valamint a nádirigót (Acrocephalus arundinaceus). E gyakori fészkelőfajok mellett helyenként a hazánkban szórványos költőmadárként számontartott fulemülesitke (Acrocephalus melanopogon) is előfordul. A kiterjedtebb nádasokkal és gyékényesekkel övezett tavaknál számíthatunk a barkós cinegék (Panurus biarmicus) feltűnésére is. Csilingelő hangon szóló, nádbugáról-nádbugára szálló csapatukat semmilyen más énekesmadárral nem lehet összetéveszteni. A hegység állóvizeinél előforduló védett emlősállatok említést érdemlő faja, a vidra (Lutra lutra) a Bakonyban számos helyen fellelhető. Ez a ragadozó elsősorban azoknál a tavaknál figyelhető meg, amelyek bővelkednek táplálékállataiban, leginkább halakban - de "étlapján" békák, rákok, vízimadarak és emlősök is szerepelnek. Szerencsés esetben "összefuthatunk" itt a hermelinnel (Mustela erminea) is. Ez a kisragadozó - mely főként nedves élőhelyeken gyakori - nyáron bama, télen viszont fehér bundát visel. Közeli rokonától, a mindig barna bundában látható menyéttől (Mustela nivalis) (55. ábra) fekete farokvége jól megkülönbözteti. 55. ábra: Menyét (Schmidt nyomán, 1980)
