H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

visszaszálljon leshelyére. A billegetőfélék családjába tartozó hegyi billegető (Motacilla cinerea) teljesen más "stratégiát" alkalmazó énekesmadár. 0 nem a víz alól, hanem annak felszínéről, ill. a víz széléről, a partmenti növényzetről, kövekről szedi össze rovarokból álló táplálékát. Kékesszürke hátáról és fejéről, élénksárga alsó testéről, hosszú fekete farkáról, zöldessárga farcsíkjáról, fehér szemöldöksávjárói ismerhetünk rá. Hímjeit fekete torokfolt jellemzi. A hegyvidéki patakok mentén fészkel, de kóborló egyedei télen alacsonyabb fekvésű tájakon is megfigyelhetők. Területünkön az Északi- és KeletiBakony jellegzetes költőmadaraként egyike a hegység színezőelemeinek. A sédek tiszta vizű szakaszain néha alkalmunk nyílhat a kisemlősök egyik érdekes életmódot folytató képviselőjének, a közönséges vízicickánynak (Neomys fodiens) a megfigyelésére. Ha a mederfenéken egy apró, egérszerű, levegőbuborékoktól csillogó bundájú lényt látunk "matatni" biztosak lehetünk benne, hogy őt, esetleg ritkább rokonát, Miller vízicickányát (Neomys anomalus) látjuk. Míg a bakonyi patakok csak néhány gerincesnek szolgálnak otthonul, addig a nagy, nyílt vízfelületű tavak - mint amilyenek a halastavak, a horgásztavak és a bányatavak - nagyon sok vízimadár számára jelentenek fészkelő-táplálkozó helyet. A Bakony tavain fészkelő vöcsökfélék közül a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) a leggyakoribb. A kisebb, vízinövényekkel sűrűn borított tavak általánosan elterjedt madara. Nagyobb testű rokona, a búbos vöcsök (Podiceps eristatus) csak a mélyebb vizű és nagy vízfelületű tavakon fordul elő, ezért gyakorinak csupán néhány helyen mondhatjuk (pl. Monostorapátihalastó, várpalotai tavak stb.). A család legritkább fészkelőfaja, a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) néhány évvel ezelőtt még a várpalotai tóvidék egyik gyakori "színfoltja" volt. Az időközben megvalósult környezetvédelmi beruházások következtében élőhelyén a víz minősége oly mértékben megváltozott (tisztult), hogy napjainkra állománya 1-2 párra csökkent le. A gémfélék közül régóta a 50. ábra: A bakcsó (Nycticorax nyeticorax) egyike a gémfélék ritkán megjelenő képviselőinek (Sauer nyomán, 1996)