H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

32. ábra: Fenyvescinege (Van den Bergh nyomán, 1978) Az eurázsiai fenyőrégió egy másik költőmadara, a csíz (Carduelis spinus) ugyancsak előfordul a hegység fenyveseiben - főleg őszi-tavaszi vonulása idején. Az előző fajoknál sokkal gyakoribb a Bakonyban a cinegefélék közé tartozó fenyvescinege (Parus ater) (32. ábra). A többnyire középkorú vagy idős fenyvesek fészkelőmadaraként ismert kis énekes a '80-as évektől egyre gyakoribb a lomblevelű erdőállományokban is, leginkább a bükkösökben. Odúlakó létére viszonylag gyakran fészkel a talajon (pl. avarban lévő lyukba, sziklarepedésbe, korhadó tuskóba stb.), de szívesen megtelepszik a mesterséges fészekodvakban is. Európa fenyőrégióinak egy másik cinegefaja, a hazánkban ritka költőmadárnak számító búbos cinege (Parus eristatus) bakonyi költését 1977-ben, a fenyőfői Osfenyvesben sikerült először bizonyítani, azóta azonban itt nem került újra elő. Az emlősök közül a Bakony fenyveseiben viszonylag gyakran találkozhatunk a lombkorona "légtornászával", a rágcsálók rendjébe tartozó mókussal (Sciurus vulgaris). Bundájának színe a rőtbarnától a feketébe hajló sötétbarnáig terjedhet, hasa azonban mindig fehér. Mivel színezete a környezetbe való beolvadást segíti elő, ezért láthatunk élőhelyenként eltérő színű egyedeket. Füves élőhelyek A Bakony-hegység dolomit- és mészkőfelszínein, sekély termő rétegű talajain leggyakrabban sziklagyepeket és lejtősztyeppeket találunk. Ezek a jellegzetes élőhelyek számos ritka, értékes állatfajnak adnak otthont. Különleges növényviláguk és mikroklimatikus viszonyaik olyan fajok számára is élőhelyet biztosíthatnak, melyek más gyepterületeken nem fordulnak elő. 33. ábra: Bikapók (Zahradnik & Cihar nyomán, 19781