H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

lombkoronaszinttel bíró erdő. Felső lombkoronaszintjét a bükk, az alsót a tiszafa (Taxus baccata) uralja. A bükk mellé a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) és a korai juhar (Acer platanoides) társul, míg alsó lombkoronaszintjét mezei (A. campestre) és hegyi juhar (A. pseudo-platanus), csertölgy (Quercus cerris), barkóca berkenye (Sorbus torminalis) és virágos kőris (Fraxinus ornus) tarkázza. Alacsony cserjeszintként gyakori a babér boroszlán (Daphne laureold). Az erős árnyalás miatt gyepszintje fejletlen. A tiszafa szentgáli előfordulása a múlt században vált ismertté, s jelenleg Közép-Európa egyik legnagyobb tiszafásaként tartják számon. Tölgyeseink közül az intrazonális társulások közé soroljuk a cserszömörcés karsztbokor erdőt, amely az erdősztyep középhegységi képviselője. A hegység délre néző lejtőin található, kicsiny erdőfoltok hálózatából álló társulás. Ennek magyarázata, hogy az alapkőzet, talajviszonyok, kitettség és lejtőszög, valamint a csapadék mennyiségének eredményeként zárt erdőtársulás nem tud kialakulni, az erdő szétesik. Másképp fogalmazva: ökológiai viszonyai a zárt erdőtársulások határán helyezkednek el. A cserszömörcés karsztbokorerdő könnyen felismerhető a kör alakú néhány tíz méter átmérőjű erdőfoltokról, melyeknek szélét a cserszömörce (Cotinus coggygria) szoknyaszerűen szegélyezi. A lombkoronaszint alacsony, uralkodó faja a molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a virágos kőris (Fraxinus ornus), ritkább a csertölgy (Quercus cerris). Gyakori cserjéje a névadó cserszömörce és a fagyai (Ligustrum vulgare). Gyepszintjében a száraz tölgyesek fajai keverednek a sziklagyepek és a szegélytársulások növényeivel. Érdekesebb fajai a következők: nagyezerjófű (Dictamnus albus), sárga koronafürt (Coronilla coronata), bokros koronafürt (C. emerus) (14. ábra), gérbics (Limodorum abortivum), sziklai sás (Carex halleriana). Az erőszakos feketefenyvesítés következtében állományai veszélyeztetettek. Külső képét, felépítését tekintve hasonló a sajmeggyes bokorerdő. Ez a növénytársulás főleg a kontinentálisabb éghajlatú Északi-középhegységben terjedt el. Míg ott főként meszes alapkőzeten található, bakonyi állományaira a vulkanikus alapkőzet a jellemző. A sztyeprétek és sziklagyepek fajai közül gyakori a lappangó sás (Carex humilis), a prémes gyöngyperje (Melica cili14. ábra: Bokros koronafúrt (Csapody nyomán, 1934)